Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
hogy a műszer környezetében mekkora és milyen eloszlású egyéb tömegek (például a földfelszín alatti érctelepek) voltak. A kitérítő hatást az a régóta ismert fizikai jelenség okozta, hogy a különböző tömegek egymásra vonzó kölcsönhatást gyakorolnak. Eötvös Loránd (1848-1919) találmánya nagy feltűnést keltett Párizsban, az 1900-as világkiállításon. A kiállított példány 1898-ban készült el. Ugyancsak 1898-ban gyártották azt a másik példányt is, amellyel Eötvös 1901 és 1 903 telén a befagyott Balatonon végzett kísérleteket. (A „Somogy" című lap 1901. január 20-i száma szerint a hőmérséklet megközelítette a mínusz húsz Celsius-fokot, a jég vastagsága pedig 20-24 centiméter volt - a szekerekkel kivonuló, letáborozó kutatócsoport nagy örömére.) A balatoni mérésekből derült ki, hogy a tó alatt nagy mélységben tektonikus vonal (mondhatni eltemetett hegygerinc) húzódik. De nemcsak ezt, hanem a Bakony, a Vértes, a Mecsek hatását, sőt nyugati irányból még az Alpok befolyásoló szerepét is ki lehetett mutatni a Balaton jegéről. Eötvös műszerének érzékenységére jellemző az, hogy az Akadémia Duna-parti épületében elhelyezett kísérleti ingán a piatinadrótra szerelt súlyokat már a Dunán közlekedő hajók tömegei is „elmozdították". Sőt a régi leírások szerint a szerkezet állítólag egy ember közeledését is jelezte. Hogyne lehetett volna kimutatni egy ilyen érzékeny műszerrel azt, hogy a Föld mélyében valahol nagy tömegű érc- vagy egyéb ásványtelepek rejtőznek. Éppen ebben állt az Eötvös-inga geológiai, bányászati alkalmazásának nagy jelentősége. Az inga mint műszergyártási, technológiai termék is igen figyelemreméltó, hiszen a benne lévő platina-irídium drótok átmérője körülbelül 0,04 milliméter volt. (Ez körülbelül az emberi hajszál átlagos vastagságának felel meg.) Ilyen vékony huzal elkészítése a XIX. század végén és a XX. század elején Magyarországon még számottevő finommechanikai teljesítményt jelentett. Az inga kivitelezése a magyar műszeriparnak jó reklám volt a világkiállításon. (Eötvös nevét a világ nem csupán az ingával kapcsolatban ismerte meg. Az úgynevezett Eötvös-törvényről szóló közleményét 1 886-ban jelentette meg „Folyadékok felületi feszültsége és vegyi alkata közt fennálló kapcsolatról" címmel. Tudományos körökben ez sem okozott kisebb hírnevet.) A Föld mélyének átkutatásában az Eötvös-ingát világhódító útjára ugyancsak egy magyar kutató, Böckh Hugó (1874-1931) geológus indította el. Böckh javaslatára kezdődtek meg 1915-ben Egbell (Nyitra vármegye) határában a kincstári kőolajkutatások. Szorgalmazására itt is, majd később Perzsiában szintén Eötvös-inga segítségével tártak fel jelentős kőolajmezőket. Ugyancsak szerepet kapott az Eötvös-inga az erdélyi földgázmezők felkutatásánál is. Később Eötvös műszerét felváltotta a graviméter, amely szintén a nehézségi erőtér egyenetlenségeit mutatja ki. (A graviméterben rugóra függesztett tömeg mutatja a kőzetsűrűség változásait.) Az 1920-as évektől más, még hatékonyabb módszerek váltották fel az előbbi műszerek alkalmazását. (Például az úgynevezett szeizmikus módszer, amelynél robbantással mesterséges kis földrengéseket keltenek. A rengéshullámok az eltérő rugalmasságú és sűrűségű felszín alatti rétegek határáról visszaverődnek, vagy 312