Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
A tudományos műszerek tervezése, építése részben összefüggött a csillagászat századvégi robbanásszerű fejlődésével. A tudományág hazai nagy alakja, Konkoly-Thege Miklós (1842-1916) 1872-től rendszeres napészlelést és meteor-spektrum vizsgálatot folytatott. Kövesligethy Radóval együtt 1886-ban tették közzé az égi egyenlítőtől délre fekvő csillagok első spektrális katalógusát. Konkoly-Thege az 1871-től berendezett ógyallai asztrofizikai obszervatóriumát 1899-ben a magyar államkincstárnak ajándékozta, és ez a létesítmény működött 1919-ig Konkoly-Alapítványú Astrophysikai Observatorium néven. Később, 1938-ig Csehszlovák Állami Csillagvizsgáló lett, még később pedig Hurbanovói Szlovák Csillagvizsgáló. (Ogyalla Komáromhoz közel fekszik, ma szlovák terület.) Az egykori ógyallai obszervatórium jogutódának itthon a Budapesti Csillagvizsgáló tekinthető. (Pontosabban a Budapesti [más néven Sváb-hegyi] Konkoly-Alapítványú Csillagvizsgáló, amely később Akadémiai Csillagvizsgáló lett.) Ogyalláról a műszerek Budapestre szállításában 1 921 -ben Tass Antal szerzett érdemeket. (Vajda, Oszetzky, Szabadváry 1981. 276.) A budapesti intézmény igazgatója 1921-től Tass Antal (1876-1937) volt. Az építkezés nagy része 1928-ig befejeződött. Ezt az akkor államinak épült csillagvizsgálót 1 934-ben, az 1634/35-ös alapítás 300. évfordulójára a Pázmány Péter Tudományegyetem kapta meg. Ekkor már néhány éve működött ott az a maga korában világszínvonalú reflektor, amelyet a Zeiss és Heyde cégek közösen készítettek. Az ógyallai obszervatórium nyomán máshol is létesültek hasonló csillagvizsgálók. 1877-ben Haynald Lajos bíboros érsek [1816-1891] Kalocsán, majd 1885-ben Podmaniczky Géza az Aszód melletti Kiskartalon alapított obszervatóriumot. Ez utóbbi 1 922-ig működött. (A világhírű protuberancia-észleléssorozatot a Haynald-obszervatóriumban indította meg Fényi Gyula (1845-1927) 1886-ban.) 1881-ben Gothard Jenő (1857-1909) rendezett be magánobszervatóriumot a Szombathely melletti Herényben, ahol főleg asztrofotográfiával foglalkozott. 1886-ban Gothard fotografikus úton fedezte fel a Lyra gyűrű alakú gázködének (M57) központi csillagát. A nova-csillagok és a gázködök színképének hasonlóságát ugyancsak Gothard állapította meg (1892). A csillagok kutatásában a XX. század első évtizede további eredményeket hozott. Terkán Lajos 1904-ben a csillagok hőmérsékletének mérésére, Harkányi Béla pedig 1910-ben a csillagok méretének meghatározására közölt módszert. Harkányi Béla (1869-1932) 1907-től lett a budapesti tudományegyetem magántanára, és irányította a magyarországi csillagászati vizsgálatokat olyan területekre (fényességmérések, fotometria), ahol viszonylag kisebb műszerekkel is jó eredményeket lehetett elérni. A tudományos műszertechnika más területei is kapcsolódnak a budapesti tudományegyetemhez mind az alkalmazás, mind pedig a tervezés és műszerépítés tekintetében. A geológiai kutatásoknak (bányamérnöki vizsgálatoknak, ásványi nyersanyagkészletek felmérésének) nagy lendületet adott a világhírű fizikus Eötvös Loránd műszerkonstrukciója, a torziós inga. Az Eötvös-inga szerkezeti lényegét a vékony huzalra függesztett nagy tömegű nehezékek adták. Ezek a nyugalmi helyzetükből attól függően tértek ki,
