Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

pülőgépekkel, bár szerényebb mértékű hazai gyártás is létezett. (Horváth, Kováts 1977. 216.) (A repüléstechnikában Magyarországon az olasz és a német orientáció hosszú évekig fennmaradt.)

Jelentősnek ítélhető az 1 920-as és '30-as évekből a budapesti műegyetemen folyó repülőgép-tervezői és sportrepülő-gyártási munka. A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSrE) első elkészült repülőgépe, a „Lampich L 1" típusú segédmotoros vitorlázó első repülésére 1924-ben került sor. A gép tervezői: Thorotzkai Péter és Lampich Árpád. „1925. szeptember 4-én készen állt a »Lampich L 2« típusú könnyű repülőgép 1 8 LE-s, háromhengeres Thorotzkai-deltamotorral. A gép három világrekordot repült, és távolsági világrekordja után végcéljáról a »Róma« nevet kapta." (Csanádi, Nagyváradi, Winlder 1977. 129.) Két világrekord Kaszala Károly, egy pedig Lampich Árpád nevéhez fűződik. Az 1930-as években a műegyetem alagsorában működő műhelyben Szegedy József és Jancsó Endre tervezésében műrepülőgép készült, amely az egyesületnek igen kedvelt gyakorlógépévé vált. (Csanádi, Nag^áradi, Winkler 1977. 163.) Ugyancsak az 1930- as években Rubik Ernő tervezte az első magyar gyors túragépet, amelynek számított értékeit a varsói aerodinamikai intézet szélcsatornájában modellen ellenőrizték.

A II. világháborúban a hazánkban legismertebb harci gépek egyike az olasz gyártmányú „Héja" típus volt. Közvetlen tapasztalatokkal rendelkező szakemberek szerint a „fejnehéz" vagy másképpen „orrnehéz" Héják nem tartoztak a könnyen kezelhető repülőgépek közé, és ez különösen fordulásnál mutatkozott meg. (Rosta 1990.) Héja típusú géppel történt az a baleset is, amelynek során 1942. augusztus 20-án Horthy István kormányzóhelyettes, repülőhadnagy (szakképzettségét tekintve egyébként mérnök) életét vesztette. Gosztonyi Péter Svájcban élő magyar történész szavaival: „Ma már tény, hogy a baleset oka részben a repülőgép bizonyos tulajdonságainak, ... a következménye volt." (Gosztonyi 1990. 139.)

Közismert típusok voltak továbbá a „Messerschmitt" gépek, amelyek javítására, majd gyártására Győrben került sor. Ez azonban már szintén a II. világháború időszaka, csakúgy, mint az, hogy 1 940-ben a Műegyetemen Aerotechnikai Intézet létesült a szükséges tervezési feladatok megoldására.

A korszerű magyar hadirepülőgépek itteni tervezője (egyben az intézet vezetője) Varga László főmérnök lett. Az első hadigéptervek alapján a gyártás a székesfehérvársóstói üzem kísérleti műhelyében kezdődött. Az összeszerelési munkákra 1 942 szeptemberében került sor. A műegyetemi Aerotechnikai Intézet tervezőirodájával való kapcsolattartás két későbbi mérnökprofesszornak, Lettner Ferenc tanársegédnek, majd Rácz Elemér adjunktusnak volt a feladata. (Csanádi, Nagyváradi, Winkler 1977. 261.) A háború utolsó éveiben az 1941-ben létesített Dunai Repülőgépgyárban (Csepel-sziget, Szigetszentmiklós) már magas színvonalú, nagyipari jellegű repülőgépgyártás folyt. Ez volt akkoriban az ország legnagyobb repülőgépgyára.

A hadirepülőgépek természetesen fedélzeti fegyverekkel voltak ellátva, sőt működtek korai magyar „bombázógépek" is, amelyeknél a „bomba" kötegbe fűzött kézigránát

308