Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

készültségét tehát a kolozsvári szellemi környezet is értékesnek ítélhette. Martin az 1 840-es években rakétatervezéssel foglalkozott, majd az 1 850-es években Triesztben hajócsavar-kísérleteket végzett. Eredményeiért 1861-ben az MTA levelező tagja lett. (Magyarok a... 1986. 199.) Martin tehát már kolozsvári évei előtt is hosszasan foglalkozott gyakorlati áramlástannal, és vizsgálta a hajók és repülőeszközök energiaátalakulási folyamatait. Világosan látta, hogy a hajó propulziójának (mozgatásának) tervezésekor tulajdonképpen három gép, a propeller, a hajtógép és a hajótest munkájának összehangolásán van a hangsúly. A hajócsavar optimális kialakítása azonban matematikai apparátus igénybevétele nélkül nem lehetséges, legfeljebb csak véletlenül sikerülhet. A gyakorlatban is jól alkalmazható hajócsavarok megalkotása előtt a gőzhajók gőzgépe lapátkereket forgatott - ilyen módon kapta a hajótest a hajtóerőt.

A sokirányú követelmény (hajósebesség, propeller-fordulatszám, kavitációmentesség, vagyis az áramló közeg elfogadható nyomásviszonyai) mind-mind szükségessé teszik az egzakt módszerek alkalmazását. Ezen a ponton kapcsolódik össze a matematikai apparátust nagy biztonsággal kezelő mérnök, Martin Lajos, és a matematikai tudomány fejlesztését is feladatának tekintő Vályi Gyula tevékenysége.

Martin és Vályi eredményei értelemszerűen a légcsavarok (az áramló közeg levegő) tervezését is segítették. (Sőt a hazai tudomány- és technikatörténet Martin Lajost elsősorban aviatikusként - repüléstudományi szakemberként - tartja számon.)

A XX. század első évtizede a magyar repülőgép-technikának is hajnala. A La Manche (la mans) csatornát átrepült Blériot (blerjo) 1 909-ben bemutatórepülést tartott Budapesten, és ez az esemény nagy ösztönzést adott a hazai repülésügynek. 1 910-ben megrendezték az első budapesti nemzetközi repülőversenyt. Ugyancsak 1910-ben levegőbe emelkedett az első magyar tervezésű és készítésű repülőgép, amely Adorján János konstrukciója volt. Az aviatika (repülés) egyik hazai kiválósága, Lányi Antal pilóta 1911. augusztus 28-án repülte át gépével a Balatont Fonyód és Badacsony között. Bátor tettének feliratos táblával állítottak emléket a badacsonyi kikötő melletti parkban. 1 914-ben az aszódi Magyar Lloyd Repülőgépgyár és Motorgyár iparilag előállított repülőgépet készített. (Az első magyar légiforgalmi vállalat, a „Magyar Légiforgalmi RT" - vagyis a MALERT - 1922-ben alakult meg. Működési engedélye a Bécs-Budapest-Belgrád útvonalra szólt. Ezt a korszakos eseményt két évvel előzte meg az első magyar iégipostajárat Albertfalva és Szeged között.) Ezeket a repülőgépeket természetesen belső égésű motorral hajtott légcsavar működtette.

Amikor a Magyar Repülőgépgyár Rt. a Váci út és a Hungária út sarkáról Albertfalvára költözött, már folyt az I. világháború, és a gyárnak nagy megrendelései voltak. Az addigi magyar elnevezés helyett használni kezdték a németre fordított „UFAG" (Ungarische Flugzeugfabrik Aktien Gesellschaft) nevet. Magas színvonalú, nagyipari jellegű gyártással itt készült 1916-tól „Brandenburg C 1" típusjellel több száz kiváló felderítőgép a német Heinkel tervei szerint. „A Br Cl" típusú felderítőgépekbe 160-230 LE-s motorokat építettek. (Csanádi, Nagyváradi, Winkler 1977. 94.)

305