Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

I. fejezet. Az Árpád-kor technikai kultúrája

hettek a mesterséges védőművek ott, ahol a nehéz terepviszonyok természetes védelmet nyújtottak. (A síkföldi váraknál, ahol minden irányból nagyrészt azonos erősségű támadásra lehetett számítani, a szabályosabb formák figyelhetők meg.)

Budán a tatárdúlás évszázadában a hadi létesítmények mellett számos egyházi és polgári építkezés is folyt. Budán, a tatárjárást követően alapított új fővárosban épült fel az első magyarországi gótikus templom, a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom. (Mátyás király e templomban tartotta esküvőjét, és ő építtette a déli tornyot is - innen a köznyelvi elnevezés: Mátyás-templom.) Mintájául a klasszikus észak-francia gótikus katedrálisok szolgáltak. A háromhajós templom 1250 és 1270 között épült - 1 309-ben már itt koronázták Károly Róbertét. A „Mátyás-templom" akkor is és azóta is fővárosunk egyik ékessége, városképi meghatározója - jóllehet az évszázadok során többször alaposan átépítették (8. kép).

Az 1 200-as évek második felében folyt a védelmi rendszer kiépítése-megerősítése az ország egyéb részeiben is.

A tatárjárás utáni erődítési munkákkal függött össze a visegrádi vár építése. Wertner Mór az országszerte kibontakozott lázas igyekezetei a következőképpen jellemezte. „Rajta volt (tudniillik IV. Béla király - a szerző), hogy az ország ellenálló erejének fokozására ellenséges támadások ellenében arra lehetőleg alkalmas pontokon erősségeket létesítsen, mivel az ilyenek még a tatárok ellenében is jóknak bizonyultak; a mágnásokat is mindenféleképpen rá akarta venni, hogy birtokaikon várakat építse-8. kép. Gótikus csillagboltozat és lábazat

27