Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
gyei Béla (1844-1 91 3) előállította a kalcium-hidridet és -nitridet. Lengyel világviszonylatban is igen korán foglalkozott a radioaktivitás jelenségeivel. Ezek az előzmények (másokkal együtt) a vegyészetet a századelőre a magyar tudományos élet homlokterébe emelték. További jellegzetes tudósegyéniségek voltak: Wartha és Pfeifer. (Wartha Vince felesége, Hugonnai Vilma volt az első orvosnő Magyarországon.) A műegyetem kémiai technológiai tanszékének professzori székében 1912-ben Wartha Vince utóda Pfeifer Ignác (1868-1941) vegyészmérnök lett. „Pfeifer ismerte a korabeli magyar professzorok közül legjobban az ipart, ő állt vele legszorosabb kapcsolatban." (Szabadváry, Szőkefalvi-Nagy 1972. 303.) (Szabadváry és Szőkefalvi- Nagy megállapítása természetesen a vegyész és vegyészmérnök professzorokra vonatkozik.) Megelőzőleg is ipari kérdések foglalkoztatták, majd a műegyetemről való távozása után, 1923-tól ismét az iparban helyezkedett el. Az Egyesült Izzó Rt. kutatási vezetője lett. „Vezetése mellett alakult ki az első korszerű ipari kutatólaboratórium hazánkban, melynek a volfrámszálas izzólámpák tökéletesítése terén voltak nagy jelentőségű eredményei." (Magyarok a ... 1986. 239.) Az Egyesült Izzó ugyan már 1905-től készített volfrámszálas izzólámpákat, ezek azonban a későbbi gyártmányokhoz képest meglehetősen tökéletlenek voltak. Vegyészmérnökök, vegyészek, fizikusok közös erőfeszítésével vált lehetővé, hogy az izzólámpákban a szénszál tényleg felváltható legyen az annál sokkal alkalmasabb volfrámszállal. Just, Henemann, Coolidge (kúlidzs) kutatásai sokat lendítettek a volfrámnak izzólámpában történt sikeres alkalmazásán, de az alakját elfogadhatóan megtartó volfrám izzószál jó ideig nekik sem sikerült. (Coolidge korai kísérletei biztatóak voltak.) Just és Henemann Budapesten dolgozott (1905), az Egyesült Villamossági Rt.-ben, Coolidge pedig amerikai volt. Az általuk 1904-06-ban megkezdett gyártási kísérlet oda vezetett, hogy 1909-től azért már jelentősen javult a volfrámszálas izzó (hosszú, egyenes szállal) minősége. Coolidge-nek is sikerült a minőséget javítania, számottevően 1910-től. A hosszú, egyenes izzószál továbbfejlesztése volt az alaktartó spirális, majd a kettős spirális. Ugyanakkor tovább folyt a szénszálas izzók gyártása is, amelyet 1902-től Egri István irányított. (Laky 1988. 186.) Az Egyesült Izzó széles látókörű vezetője, Aschner Lipót, aki 1918-tól vezérigazgató volt, jó érzékkel adott támogatást a Pfeifer-féle kutatócsoportnak. 1924 körül megszerezték a licenciát a Pácz Aladár-féle alkáliszilikátos előkészítésű, Th02 (tórium-dioxid)-mentes C-drótok előállítására és használatára. (Pácz az izzó állapotban is alaktartó volfrámszál előállítására - amerikai vegyészmérnökként - 1917-ben tett javaslatot a General Electric Companynál. E javaslat alapján lett világhíres az izzólámpagyártásban a „C218" fémfajta.) Pácz Aladár kutatási eredményein továbbhaladva a magyar tudósoknak sikerült előállítani olyan volfrámszáltípust, amelyiknek az „alaktartása" nemzetközi viszonylatban is igen jó volt (59. kép). A sikerben többek között Millner Tivadarnak jutott kiemelkedő szerep, akit az Egyesült Izzó laboratóriumába Pfeifer Ignác hívott meg a diploma megszerzése után. Millner Tivadar szintén vegyészmérnök, tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. Pfeifernek, Millnernek és társaiknak a 290
