Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
rában az erdélyi urbanizációs szint egészében véve alacsonyabb volt a magyarországi átlagnál, mint ahogyan Arad, Temesvár, Nagyvárad is minden fejlettsége ellenére azért messze elmaradt Budapesttől. (Erdély története. III. 1605.) A Ganz-gyár abban is úttörő szerepet vállalt, hogy munkatársai nemcsak az egyenáramú elektrotechnikával foglalkoztak, hanem a váltakozó áram alkalmazásával is. Tették ezt annak ellenére, hogy a világ szaktekintélyei közül sokan - még az amerikai Edison is - a váltakozó áramú elektrotechnikának nem jósoltak nagy jövőt. A Ganz-gyár szakembereinek lett igazuk. A transzformátor feltalálásával megoldották a villamos energia nagy távolságú továbbítását. Zipernowsky Károly (1853-1942), Déri Miksa (1854-1938) és Bláthy Ottó Titusz (1860-1939), a Ganz-gyár mérnökei 1885-ben szabadalmaztatták találmányukat, a világhírű magyar transzformátort. Ezt a váltakozó áram átalakítására szolgáló villamos gépet, valamint az ezen alapuló elektromos elosztórendszert ugyancsak 1 885-ben kiállították a magyar ipari és mezőgazdasági termékeket bemutató budapesti országos kiállításon. A bemutató Ganz-gyár nagy sikert aratott a rendezvényen. A század utolsó évtizedében az európai technikai kultúrát egy igen jelentős magyar munka gazdagította. 1892-ben helyezték üzembe Róma mellett a Tivoli Vízierőművet, amelyben Ganz-transzformátor és áramelosztó rendszer működött. Annak idején ez volt Európa legnagyobb hidroelektromos áramfejlesztő telepe. A Ganz-gyár nemcsak új gyártmányai révén, hanem a gyártási eljárások és a gyártási pontosság tekintetében is hírnevet szerzett. Amikor Korbuly Károly olaszországi munkavállalás miatt 1 906-ban megvált a Ganz-gyártól, a műhelyfőnöki munkában Tőrei Tóth László (1876-1956) gépészmérnök lett az utóda. Tóth a gyártási minőség ellenőrzésében vezetett be új és igen szigorú előírásokat. Szalagrendszerű gyártási módszerével századunk első évtizedében a Ganzban sikerült a villamos motorok gyártását megtízszerezni. (Manndorff 1983. 255.) A világhírű magyar transzformátort feltaláló alkotói triász egyik tagja, Zipernowsky a tivoli vállalkozást követő évben, 1893-ban meghívást kapott a műegyetem katedrájára. Ekkor hozták létre a Műegyetem Gépészmérnöki Karán az Erősáramú Elektrotechnikai Tanszéket, amelyből fél évszázad múlva több lépcsőben kifejlődött a Villamosmérnöki Kar. (Rosta 1978. 185.) Zipernowsky műegyetemi katedrájának hátterében még valami meghúzódik! A Műegyetem századvégi tudományos légkörében - hasonlóan a magyar tudományegyetemekhez - érezhető volt a német egyetemi mintához kötődés. A „német modellben", mint ahogyan azt a közelmúltban Vekerdi László kifejtette, a tudomány művelése elsősorban az egyetemek ügye volt. (Vel<erdi 1989. 924., 925.) A múlt századi angol mintában a tudomány „megtestesítői" inkább a tudósokat tömörítő helyi és országos társaságok voltak. (A német hatás a műegyetemi oktatás feladat- és rajzterem-központúságában sem elhanyagolható!) Vagyis a tudós Zipernowsky, a kor felfogása szerint is, inkább volt tudós műegyetemi professzorként, mint a Ganz-gyár mérnökeként. 288
