Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

1909-ben a budapesti főútvonalak (a körutak, a Kossuth Lajos utca stb.) villamos kivilágítását 1 26 lámpával megkezdték. A presztízscélokat és luxuscélokat szolgáié villamos világítás drága volt. Kevésbé látványos módon ugyan, de megvalósult a budapesti villamos világítás 1893-ban, magáncélokra és ipari célokra egyaránt. A Nemzeti Színház villamos világítása Zipernowsky Károly tervei szerint már 1 883-ban működött, és ebben a „Nemzeti"-t a világon csak a londoni Savoy és a brünni színház előzte meg. (Az 1 880-as évek végétől a Ganz-gyár a Swan-féle izzólámpákat Zipernowsky-féle bajonettfoglalattal látta el.) (Asztalos 1986. 337.)

A viszonylag nagy energiákat igénylő világítás felvetette az egyenáramú villamos energia tárolását. A világításra alkalmas nagy tárolóképességű akkumulátorral két Selmecbányái tanár, Schenek István (1830-1909) és Farbaky István (1837-1928) kísérletezett. 1 884-ben léptek a nyilvánosság elé az új konstrukcióval. A Selmecbányái akadémia és az ottani bányaigazgatóság épületében az akkumulátorokról táplált villanyvilágítás hosszú éveken át kifogástalanul működött. A Farbaky-Schenek-féle akkumulátorról szóló szerzői tanulmányt (1885) a Magyar Tudományos Akadémia Marczibányidíjjal jutalmazta.

Farbaky, Schenek és mások korszakos eredményeik ellenére is az elektromossággal főleg laboratóriumi, legfeljebb kisipari körülmények között foglalkoztak. Találmányaik elterjedését ez valamelyest korlátozta, hiszen berendezéseikből nem állítottak elő sok példányt. (Azért a bécsi Burg-Theatert ezekkel szerelték fel.)

Gyári-nagyipari körülmények között Ausztria-Magyarországon a Ganz-gyár volt az első, amely villamossággal kezdett foglalkozni. A gyár 1 878-ban Budapesten a vízivárosi Kacsa utcában hozta létre az első villamos részleget. Az elektrotechnikai ipar is egy olyan „lyuk" volt (az 1 880-as években felgyorsult technikai fejlődés következtében) a Monarchia ipari szerkezetében, amelynek a betöltése jó lehetőségeket kínált a felzárkózásra törekvő magyar iparnak. (Katus 1989. I. 818.) Az elektromosság önálló szakterületté válásában az előrehaladást jelzi az elektromosságnak a kiállításokon betöltött szerepe is. „Az első általános kiállítás, melyen az elektromosságnak külön osztályt szenteltek, a Párizsi Világkiállítás volt 1900-ban." (Vámos, Oszetzky 1982. 60.) Az elektromos berendezések itt öt csoportban kaptak helyet.

Erdélyben Temesvár villamosítása volt a múlt század végén kiemelkedő technikatörténeti esemény. 1884-ben az angol-amerikai Brush Co. szállított oda hagyományos egyenáramú világítási rendszert, majd 1888-ban Ganz-rendszerű váltakozó áramú berendezéseket kezdtek üzemeltetni közcélú világításra. A század végén több erdélyi városban is kigyulladt a villany: például Nagyszebenben, Marosvásárhelyen pedig egy fűrészüzem dinamójára kapcsolták a világítórendszert. 1908-ban erőművi áramszolgáltatása 14 erdélyi városnak volt. (A XX. század első éveiben az említett erőművi áramszolgáltatás már nem csupán a világítási hálózatot látta el, hanem a közlekedést is. 1904-ben Nagyszebenben egy ideig trolibusz járt, majd 1905-ben megindították a hagyományos villamosjáratot.) Mindezek dacára a kapitalista átalakulás ko287