Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

I. fejezet. Az Árpád-kor technikai kultúrája

a szerző, hogy a kolostorok lakói az épületeik elkészítéséről maguk gondoskodtak, és a Szent Benedek-rendiek regulája szerint a tervezés során figyelembe kell venni a különféle művészeteknek (és „müvességeknek") a kolostor területén való elvégezhetőségét. Különös gondot fordítottak tehát a műhelyépületek megtervezésére és kivitelezésére. (Oberfrank 1986. 44., 123.)

Theophilus Presbyter műve magyar nyelven is megjelent. Ebben a szerzetes eredeti munkájának keletkezési idejeként a XI. század végét, illetve a XII. század elejét jelölik meg. (Theophilus 1986. 10.)

Az említett munkából a templomok építéséhez kapcsolódóan ismeretes a harangöntés és az orgonaépítés technikája is. A „vita activa" és a „vita contemplativa" szerzetesrendi harmóniájának nem kevés szerepe van abban, hogy a középkorban a fizikai munka és az értelmiségi munka valamelyest közelebb került egymáshoz, és így lassan kibontakozhattak - már-már majdnem a tudomány elismertségi rangján - a középkori mérnöki munka kezdeményei is.

E rövid intermezzo, mellérendelt jelentőségű epizód után térjünk vissza Villard de Honnecourt személyéhez, akinek magyarországi működésében szintén szerzetesrendi kapcsolatokat sejthetünk.

T. Tóth Sándor és Szabó Árpád szerint Villard építész (azaz művész) és mérnök volt egy személyben. (Tóth, Szabó 1988. 74.) Fennmaradt albumában a rajzok között olyan geometrikus minták és padlótervek vannak, amelyek tárgyi megfelelői előkerültek a pilisi ciszterci kolostor és templom kiásása nyomán. Ugyanakkor Villard munkásságában olyan elemek is felismerhetők, amelyek nem voltak általánosak a kor építészettel foglalkozó szakembereinél. (Ezért tekinthetjük őt szélesebb értelemben véve is mérnöknek.) Például olyan fűrészgépet ismertet, amelyen a fűrészlap fel és alá járásával egyidejűleg, azzal összehangoltan, megvalósult a farönk tengelyirányú mozgása is. Ez a dinamikus technikai rendszerekben a mozgáselemek összehangolásának egyik igen korai példája, ami persze kapcsolódott az építészethez, nyilvánvalóan úgy, hogy a géppel az építményekhez felhasznált faanyagokat készítették elő. Villard fűrészgépét már csak kis lépések választották el a gépi technikában megvalósult szabályozástól. (Endrei, Makkai, Nagy, Szűcs 1987. 197.) Rajzai között megtalálhatók egyéb mechanikai rendszerek is, amelyeket szintén az építészeti tervek gyakorlati kivitelezésének megkönnyítésére szánt. (Tímár 1981. 169., 180.)

A több száz tollrajzot tartalmazó, korábban említett album arról tanúskodik, hogy Villard nem egyszerűen a kor egyik átlagos építőmestere volt, hanem több annál - értett a mértanhoz és a műszaki ábrázoláshoz is. Munkássága nagyot lendített a hazai építészet európaiságán, európai töltetűvé válásán. Természetesen az ilyen szintű alkotói munka csak nagy létszámú „segédcsapat" közreműködésével lehet eredményes. Villard „keze alá" is számosán dolgoztak, a külföldiek és a hazai tanítványok közül egyaránt.

Villard de Honnecourt magyarországi tartózkodásának kapcsán említettük IV. Béla budai várépítkezéseit. IV. Béla uralkodására, pontosabban a tatárjárás utáni évekre

25