Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

ző és mint a kivitelezés irányítója, figyelemmel kísérője. (Az Ybl által megálmodott csodálatos nézőteret Lotz Károly Olümposzt ábrázoló mennyezetképe koronázza.) Az Operaházon is megfigyelhető volt a korábban említett épületgépészeti rendszerek fokozott szerepe. Az Ybl-féle légtechnikai, szellőzőrendszer a leggondosabban kialakított műszaki megoldások közé tartozott. A friss levegő a járdába vágott nyílásoktól a belső technikai rendszereken át jutott a nézőtéri ülések alatt elhelyezett, vasrácsozatú befúvókhoz. A nézőtérre jutó friss levegőt vízpermettel portalanították, hidegben gőzfűtésű radiátorokkal előmelegítették, melegben jégtömbök közötti átvezetéssel hűtötték. (Borsa, Tolnay 1984. 47.) Az elhasznált levegő elvezetéséről többek között a páholybelsőben elhelyezett elszívónyílásokkal gondoskodtak.

Újszerű és világszínvonalú volt a színpadgépezet. Ez vasból készült, hidraulikusan (vízzel) működő, nem gyúlékony színpadrendszer volt, amelyet Ybl egy bécsi társaságnál, az Asphaleia cégnél rendelt meg. (A korabeli színházakban a gázvilágítás, a petróleumlámpa, a gyertya alkalmazása miatt nagy gondot okozott a tűzveszélyesség.) A színpadot mozgató hidraulikus rendszernek nagynyomású vízzel való ellátásához a nézőtér alatti hatalmas kút szolgált. A gépezet gyártására az Asphaleia a budapesti Schlick-gépgyár Rt.-vei kötött szerződést. Az egyszerű, olcsó és biztonságos géprendszer hozzávetőlegesen 100 évig működött, korszerűnek számított még a XX. században is; tönkremenetelének és cseréjének oka lényegében csak az anyag kifáradása volt. Az első színpadi próbát 1884-ben tartották, a főzeneigazgató, Erkel Ferenc vezetésével. A sikeres próba az idős Ybl számára is igen jelentős esemény volt. Ybl oeuvrejének emlékére és a kiváló építőművészi tevékenység elismerésére a Minisztertanács 1953-ban Ybl Miklós-díjat alapított (oeuvre; kiejtése: ővr, francia szó; jelentése: életmű, műalkotások összessége).

Ybl Miklós tervei szerint épült 1868-1870-ben a Margit-fürdő épülete, a Margitsziget északi részén. A gyógyfürdőt tápláló artézi kutat Zsigmondy Vilmos (1821-1888) bányamérnök akadémikus fúratta 1866-1 867-ben. A hazai geotermikus hőenergia nyerését célzó kutatásoknak Zsigmondy úttörője volt - nevét elsősorban artézi kutak fúrása tette ismertté. Zsigmondy és Ybl munkássága nyomán a technika itt olyan luxusigényeket elégített ki, hogy a margitszigeti szanatórium-szálloda-gyógyfürdő láncolat a két világháború közötti Magyarországon Európa-szerte híres volt. (A Margit-fürdő gyógyvizének hőmérséklete 43 °C volt.) Zsigmondy akadémiai székfoglalója Pesten jelent meg 1871-ben „Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül" címmel.

Sok szép dualizmus kori épületet tett még esztétikusabbá a pécsi Zsolnay-gyár díszítő kerámiája. Az építészeti kerámia alkalmazása (oromzatdíszként is) az 1870-es évek végén a Zsolnay-gyárban folyt tevékenység nyomán lendült fel. A „budai Várkert árkádjainak mennyezetére készített több színben mázazott terrakotta kazetták" hozták meg az első sikert a tervező Ybl Miklós együttműködésében. (Katona 1977. 126.) A Mátyástemplom tetőzete és pirogránit épületdíszei szintén a pécsi Zsolnay-gyárban készültek a századforduló előtt. Itt jegyezzük meg, hogy a Zsolnay-gyár az építészeti kerámia mel274