Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

pítására 's meggyökereztetésére, alkalmatosabb 's bizonyosabb eszköz talán nem volna, mint egy arra különössen határzott folyóirás, a' mellynek szerkeztetése az országos épitői fő hivatalnak Inzsenérjeihez legillendőbb volna, tsak azért is, mivel ezen folyóirás egy főczikkelyének magában kellene foglalni mind azon jelesebb épitői 's egyébb Inzsenéri munkáknak leírását, a'mellyek hazánkban már megtétettek, vagy még eszközlendők volnának." (Tud. Gyűjt. 1831. IV. köt. 57.) 1867-ben a mérnökegyleti közlönnyel ilyen óhajok váltak valóra.

Külföldi visszhangja is volt a mérnökegyleti közlöny első számainak. A The Engineer az 1 868. évi február 7-i számában így üdvözölte a magyar mérnökök új lapját. „Hogy ezen alkotmányilag felszabadult ország első haladásai közé egy mérnök-folyóirat kiadása is tartozik, világosan hirdeti ezen természettől áldott ország legújabbi tartalmas haladását. ... A múlt évi julius-augustusi első szám igen czélszerűen egy kitűnő térképpel veszi kezdetét, mely a magyar vasút-hálózatot ábrázolja." (MM-EK. 1868. 70., 71.) Az első kötet előszavában kinyilvánítják, hogy az egyesület egy kapocs, amely a mérnökség gyakran szétszórt erőit egy közös célra, a magyarországi technikai kultúra szellemi és anyagi elősegítésére összefogja. Az egyesület a megalakulásakor a mérnöki tudományokat hat osztály szerint csoportosította: út-, vasút- és hídépítészet; vízépítészet; gépészet és gyáripar; földmérés és mezőgazdasági ipar; bányászat; középítészet. Ugyanebben az első kötetben szerepel az egyesület egyik tagjának, Molnár Pálnak az „Adatok a magyar mérnökök működésének történetéhez" című munkája, ami azért újszerű, mert periodizálja (korszakolja) a hazai műszaki életet egy 1848 előtti és egy 1 848 utáni korszakra. (1 848 előttről kiemeli a földmérést, megemlíti az út-, híd- és vízépítészetet, esetleg a polgári építészetet, de alig tartja említésre méltónak a gépészetet és a gyáripart. - Talán annyiban tarthatjuk hiányosnak a felsorolást, hogy kimaradt belőle az 1848 előtt is hírneves magyarországi bányászat!)

A Magyar Mérnök Egylet 1872-ben alakult át Magyar Mérnök és Építész Egyletté, ugyanekkor megjelent a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye. A Magyar Mérnök és Építész Egylet nyilvántartott tagjainak száma a fennállás ötödik évében (1871) 1 240 volt. (Az öt év alatt elhunyt tagok száma 50, a kilépetteké 15, így velük csökkentve a tényleges taglétszám 1 175.) A szervezet tiszta alaptőkéje 1871-re meghaladta a 36 000 forintot. Az ötéves periódus végén az Egyletben működő osztályok száma hét volt. (MM-EK. 1871. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet évi jelentése 1871-ről. Ötödik év. Pest, 1872. 5. Külön füzetben a kötet végén.) Alapvető adataikat a közlönyük megindulásakor azonnal nyilvánosságra hozták, és később is példamutató rendszerességgel közölték. Ez a közlöny korábbi elődjével együtt a hazai mérnöktársadalom egyik legfontosabb publicitási lehetősége volt, bár meg kell jegyezni, hogy mérnöki tudományos munkák sok egyéb folyóiratban is helyet kaptak.

A kiegyezés 10. évfordulójára Erdélyben is megalakult egy mérnökegyesület. Az egylet megalakulásáról a Temesvidéki Mérnök- és Epítész-Egylet közlönyében a következőket olvashatjuk. „Egyletünk 1877. év január hó 1-én 27 taggal alakul meg, 1 877.

262