Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
év végén a tagok száma 55-re, 1878. év végén pedig 77-re és 1879. év végén 96-ra szaporodott.' (Temesvidéki AAM-EK. 1880. 64.) Az egylet tagjainak sorában a mérnökök aránya 90% volt, a vállalkozóké 8%, a földbirtokosoké 2%. A műszaki tudományosság szempontjából is fontos folyóiratok első példányai a kiegyezést követő két évtizedben - tehát jóval a századforduló előtt - már megjelentek. Batári Gyula az 1 970-es években és az 1980-as évek elején összegyűjtötte „a történelmi Magyarország területén, a 19. században kiadott ipari, műszaki, kisipari, ipari érdekvédelmi folyóiratokat '. (Batári 1982. 213.) A gyűjtés gyakorlatilag az 1830-as évektől az 1 900-ig terjedő időszakot fogja át. A felvett egységek száma 222, ebből direktebb formában foglalkozik a mérnöki munkával mintegy 10-15 folyóirat. (Például: A Magyar Mérnök Egylet Közlönye; Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye; Bányászati és Kohászati Lapok; Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület közlései; Temesvidéki Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye; Budapester Bau-Zeitung; Bauzeitung für Ungarn; stb.) A folyóiratok számottevő része a kiegyezést követően indult meg. Olykor a nem technikai folyóiratokban is jelentettek meg érdekes technikai témájú írásokat. A kiegyezés évében indult az „Értekezések a történelmi tudományok köréből' című akadémiai kiadványsorozat, amelynek köteteiben néhány kifejezetten technikatörténeti munka is helyet kapott. (Például Hunfalvy János írása „Hazánk közlekedési eszközeiről' címmel, Beliczay Jónás műve „Marsigli élete és munkái" címmel stb.) (Beliczay 1881.) A „Természettudományi Közlöny" első száma 1869-ből való, majd 1882-től útjára indult a Magyar Tudományos Akadémia természettudományos folyóirata, a „Matematikai és Természettudományi Értesítő". Ez utóbbinak idegen nyelvű változata is volt „Mathematische und naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn" címmel. 1885-től jelent meg a Magyar Chemiai Folyóirat. A mérnökök egyesülete tevékenységének egyik igen hasznos részlete volt a külföldi tanulmányutak szervezése. Az egyleti tagok külföldi tanulmányútjainál a pályázókkal szemben rendszerint az alábbi követelményeket fogalmazták meg. 1. Az adott ország nyelvének legalább olyan szintű ismerete (és ennek igazolása), hogy magát a pályázó képes legyen megértetni. 2. A technikai tanulmányok elvégzésének igazolása valamely hazai vagy külföldi intézményből. 3. Az adott szakterület mérnöki munkálataival történt tényleges foglalkozás igazolása. Az alapvető követelményeken túl kívánatosnak tartották azt is, hogy a pályázó rendelkezzék már a korábbi időszakból is olyan saját maga által megfogalmazott kérdésekkel, problémákkal, amelyekre az utazási tapasztalatai alapján kíván feleletet nyerni. (MM-EK. 1870. 301.) A XX. század első tizede változásokat hozott a Magyar Mérnök és Építész Egylet működésében. 1908-tól megalakultak az egyesület vidéki osztályai. Szintén 1908-ban 263
