Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

tóber 22-én segédtanárrá, majd 1869. október 22-én rendes tanárrá nevezték ki" - olvashatjuk Zelovich Kornél kutatásaiban. (Zelovich 1922. 128.) Az új tanszék fejlesztésére, elismertetésére Horváthnak szűk másfél évtized állt rendelkezésre. Halála több előremutató elképzelésnek valóra váltását akadályozta meg. „Horváth Ignác 1881. április 18-án történt elhunyta után a technikai mechanika és elméleti géptan tanszékére 1 882. március 5-én Nagy Dezsőt, addig a gépszerkezettan egyik tanszékének tanárát helyezték át." (Zelovich 1922. 159.) Nagy Dezső 1870. szeptember 1. óta volt a gépszerkezettanra akkor újonnan megszervezett tanszék kinevezett r. tanára. Korábban 1867 óta segédtanárként dolgozott a Műegyetemen. A géprajzolás vezetését 1873/74-ben K. Jónás Ödönre bízták.

5. Lehetőségeihez mérten a műegyetem igyekezett nemzetközi kitekintésű lenni. Levéltári iratanyag tanúsítja, hogy 1870-ben a műegyetemi oktatók törekedtek arra, hogy megragadják a közelgő nemzetközi kiállítás nyújtotta lehetőségeket, ami készséges fogadtatásra is talált. Az 1 871. évi Londoni Nemzetközi Kiállítás Magyar Kir. Biztossága a Műegyetemre küldött levelében hangsúlyozta az alábbiakat. „... a külföldön sokrészben ismeretlen, vagy nem eléggé becsült hazánkra nézve oly alkalmat nyújt, amelyet művelődésünk fokának kimutatására felhasználni parancsoló kötelesség... A József-müegyetem Magyarországnak egyetlen magasabb tanintézete, mely a századunkat jellemző és előrehaladását eszközlő exact tudományok ápolását és gyakorlati érvényesítését tűzte czéljául; ha pedig valahol akkor Angolországban tudják méltányolni a technikai ismeretek terjesztésének fontosságát. Ennélfogva tanintézeteink közül a Jósefmüegyetem első sorban van hivatva, hogy hazánknak az említett irányban tett haladását és törekvéseit feltüntesse; ..." (BME Levéltár. 2/b. 21 -214/1870. november 25., Pest. Budapesti Műszaki Egyetem)

A mérnökegyesületi közlöny munkatársai körében már 1 867-től lépések történtek olyan nemzetközi kapcsolatok irányába, amelyek évtized múltán kiteljesedtek. Az 1870-es évek végére a Magyar Mérnök és Építész-Egylet közlönyének jellemző külföldi kapcsolatai voltak az alábbiak: „Zeitschrift des Ingenieur-Vereins (Hannover)"; „Society of civil Engineers (London)"; „Societe centrale des Architects (Párizs)"; „Society of civil Engineers (New-York)". (MM-EK. 1877. 204.)

Ezeknek az előzményeknek nagy jelentőségük volt abban, hogy az Eötvös által formába öntött koncepciót széles körben megértették és elfogadták. Innen már csak rövid idő telt el addig, hogy ismét kiállítsanak magyarországi mérnöki okleveleket. „A kir. József-Müegyetemen az első mérnöki oklevelet 1 873 november 27-én állították ki Delvechio Devecis Ferenc részére. Az első gépészmérnöki oklevelet, mely a 39-ik oklevél volt, Rejtő Sándor kapta 1 877 november 1 2-én. Az első építészi oklevelet, a 46. számút, Kiss István részére állították ki 1880 február 27-én. 1884 június 23-iki kelettel állították ki az első négy vegyészi oklevelet. Közöttük volt Grittner Albertné; okleve245