Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
lének száma 1 77." - olvashatjuk Zelovich Kornél mun kájában. (Zelovich 1922. 153., 116., 152.) Zelovich közli az első néhány év főbb adatait is. „Az 1881/82. tanév végéig a műegyetem kiadott összesen 85 mérnöki, 9 gépészmérnöki és 9 építészi, tehát 103 oklevelet, továbbá 276 mérnöki és 26 gépészmérnöki, tehát összesen 302 abszolutóriumot és 100 földmérői oklevelet." (Zelovich 1922. 153.) A műegyetemi földmérői okleveleket 1868-tól 1880-ig adták ki. Ezek nem voltak mérnöki oklevelek, és csak a kataszteri földmérésekre jogosították fel a birtokosaikat. Összefoglaló felsőoktatási adatokat a Magyar Tanügy közölt. „Az 1 874/75-ös tanévben a hazai főtanodai rendes és rendkívüli hallgatóság együttes létszáma az alábbiak szerint alakult. A budapesti kir. egyetemnél: a hittudományi karon 75, a jog- és államtudományi karon 1 254, az orvosi karon 548, a bölcsészeti karon 405, I. éves rendes gyógyszerész 72, II. éves rendes gyógyszerész 32, összesen 2386; a budapesti kir. József-müegyetemnél: az egyetemes osztályban 494, a vegyészi szakosztályban 4, a mérnöki szakosztályban 1 18, az építészi szakosztályban 8, a gépészmérnöki szakosztályban 36, mind az öt szakosztályban rendkívüli hallgató együtt 128, összesen 788; a kolozsvári kir. egyetemnél: a jog- és államtudományi karon 165, az orvosi karon 49, a bölcsészet-, történelem- és nyelvtudományi karon 55, a mennyiségtan-természettudományi karon 66, rendes gyógyszerész hallgató 23, sebész hallgató 3, összesen 361." (Magyar Tanügy. 1875. 80.) A külföldi helyzettel való összehasonlítást mutatják az alábbi adatok. A bécsi műegyetem rektora az 1879. évi tanévet megnyitó beszédében fontos adatokat közölt az európai műegyetemekről, amelyek a hazai mérnökegyesületi közlönyben is megjelentek. 10 német, 6 osztrák és 3 francia műegyetem adatait tették itt közzé. (MM-EK. 1879. 210., 211.) A német műegyetemeken ekkor mintegy hat és fél ezer mérnökjelölt tanult. Az abszolutórium Zelovich szerint a következő módon értelmezhető. „A műegyetem első esztendőiben a hallgatók bevégzett tanulmányaikról tanulmányi bizonyítványokat, majd később az oklevelet helyettesítő abszolutóriumot kaptak." (Zelovich 1922. 152.) A dualizmus korai időszakának egy évtizede alatt tehát mintegy száz frissen végzett okleveles mérnök látott munkához. Az 1873 és 1882 között képesítettek kezdeti munkássága többé-kevésbé tükrözi a kiegyezés utáni Magyarország technikai fejlődésének jó néhány összefüggését. Az a kölcsönhatás, ami a körülbelül száz legmagasabban kvalifikált műszaki értelmiségi és az ország gyarapodása között fennállt, mindenképpen egyik jellemzője az akkor fennállott politikai, gazdasági, társadalmi rendszernek. De dicsérik az első dualizmus kori mérnöki oklevelek tulajdonosaik felkészültségén túl Eötvös miniszter munkásságát és a technikai kultúra emelése iránti érzékét is. A Selmecbányái akadémia korszerűsítésére irányuló törekvéseket a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felé a műegyetemi tanártestület véleményezte. A levél egy újdonsült egyetem reáltudományok iránti szolgálatát, felelősségét is mutatja. „... a./ a műegyetemi tanártestület a szóban forgó tervezetben előrebocsátott általános elveket, 246