Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

oly szabad tudományos módszerrel adatnak elő, mint általában minden tudomány az egyetemen, miután a mérnöki és technikai életpályákra ép oly tudományos képzettséget és képesítettséget (habilitáció) kell az illetőknek szerezhetni a műegyetemen, mint p. o. a jogi s orvosi pályákra készülőknek az egyetemen: miután ezeknél fogva a külföldi műegyetemek is az egyetemekkel egyenrangú tanintézetekül szervezvék és tekintvék: célszerűnek látom, hogy a törvényben mondassék ki a műegyetemnek az állam többi egyetemeivel egyenlő állása és hogy azután az: mint egyetemi főtanoda szereztessék." (Zelovich 1922. 141.) A javaslatban hivatkozott egyetemek a pesti és a kolozsvári egyetemek voltak, amelyek a tanszabadság életbe léptetésében is követendő példaként szolgáltak. Eötvös József törvényjavaslata tehát egy olyan szintű mérnökképzést célzott, amely csaknem száz évvel korábban, 1782-ben jogállását tekintve II. József rendeletére már egyszer megvalósult. Ezért a mai jogutód, a Budapesti Műszaki Egyetem a fennállását - teljesen érthető módon - nem az eötvösi törvényjavaslat megvalósulásától, hanem 1782-től számítja.

Eötvös József pozitív szerepét a hazai mérnöki tudományok elismertetésében a neveléstörténet kutatói is számon tartják. Felkai László könyvében a következőket olvashatjuk. „írásban és szóban több helyen emlékezett meg arról, mennyire szívén viselte a műegyetem sorsát. Idézhetjük fiához írt egyik levelét, valamint az 1 870. évi költségvetési tárgyaláskor elmondott beszédét, ahol ugyancsak szívügyeként említette a kérdést. Ez utóbbiban például síkra szállt a »minden egyetem főágát« alkotó természettudományok oktatása mellett." (Felkai 1979. 230.) Eötvös a fiához írt levelében is megemlékezett például az új laboratóriumi épületekről. „Egyéb dolgaim között most sokat foglalkozom a politechnikummal melynek tanárinak most becsületesebb fizetést eszközöltem ki. A laboratórium is erősen épül s ha jövő őszre visszajösz - azaz ha jösz - már fedél alatt fogod találni." (Irodalomtörténeti Közlemények 1929. 449.) A levelet Morvay Győző közölte „Eötvös József báró levelei fiához Eötvös Lorándhoz I. közi." című munkájában.

Eötvös törekvései nyomán megnövekedett a Műegyetem költségvetési előirányzata is. „A vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszternek előterjesztése az 1 870. évre szóló költségvetési előirányzata tárgyában. A.) Felső tanodák. A 3. rovat alatt a budai műegyetem költségeire 82 837 frt vétetett fel, míg 1869-ben 69 089 frt szavaztatott meg, úgyhogy ezen kiadási rovat alatt 13748 frt többlet mutatkozik." (Eötvös József művei. 1976. 177., 188., /POJ Az indokolásban szerepelt az ipari és közlekedési ügy fejlesztése, továbbá az is, hogy az igényesebb magyar fiatalok közül sokan a külföldi iskoláztatást látták jó megoldásnak, mert a technikai pályákra a hazai felsőoktatás nem tudott elég alapos felkészültséget biztosítani.

Eötvös sajnos nem érhette meg javaslatának törvénnyé válását. „Ez a törvényjavaslat, mely a műegyetemnek a tudomány-egyetemmel való egyenrangúságát kimondotta, báró Eötvös József közbejött halála s egyéb okok következtében törvénnyé nem vált ugyan, de a műegyetem kérdése a képviselőház napirendjéről nem került le" - olvashatjuk Zelovich Kornél munkájában. (Zelovich 1922. 143.) A Műegyetem az egyetemi

242