Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

rangban történt működését azonban már az 1871/72. tanévben megkezdhette. (Addig kir. József polytechnikumként szerepelt a magyar oktatásügyben.) A hazai mérnökség történetében ez a tanév az egyik leglényegesebb fordulópont. „Műegyetemünk történetében az 1871/72. tanév valóban fontos határkő. Ebben az évben kezdi meg ugyanis a Kir. József-Műegyetem, mint a technikai tudományok egyeteme, önkormányzati alapon, egyetemi rangra emelve, azt a pályafutását, amely elismerést szerzett neki itthon és a külföldön is." (Zelovich 1922. 149.) Eötvös József ekkor már halott volt. A terv azonban, amely az ő gondoskodásával érlelődött, az 1 870-es évek elején valóra vált annyiban is, hogy az első választott rektor, Stoczek József méltónak bizonyult a feladatára. Az azóta eltelt időszak alatt világhírű tudósok nevei fémjelezték, hogy az egyetemi mérnökképzés jól sáfárkodott az eötvösi örökséggel.

Az egyetemmé válás azonnal és fokozottan felvetette az egyetemi tanulmányok középiskolai megalapozásának kérdését. 1872-ben a középtanodai szakbizottság ülésén szóba került, hogy „A gyakorlat mutatja, hogy a gymnasium a műegyetemre már jelenleg, hiányos szervezete mellett is, kellő módon legalább a műegyetemi tanárok megelégedésére előkészítheti az ifjúságot." (Magyar Tanügy. 1872. 506.) Dr. Kleinmann Mór felvetette, hogy „... most, miután a polytechnikum egyetemmé alakult s tudományos előkészítést igényel", a reáliskola (reáltanoda) feladata és előkészítő funkciója kérdésessé vált. (Magyar Tanügy. 1872. 506.) A probléma fejtegetése „odáig ment", hogy volt, aki a reáliskolát „korcs intézménynek" minősítette. Ez utóbbi nyilvánvalóan túlzó megállapítás.

Több kutató felvetette már azt az érdekes kérdést, hogy Eötvös csupán miniszteri kötelezettségeitől vezérelve támogatta-e a mérnökség ügyeit, vagy érzett-e személyes elkötelezettséget is a technikai tudományok irányában? Félig-meddig szubjektív a vélekedés: valószínűleg nem csak beosztása sarkallta. Eötvös Józsefnek a természettudományok és a technika irányában tanúsított - legalábbis megértő - magatartása olvasható ki abból a tényből, hogy Loránd fia végül az egyetértésével lépett a fizikusi pályára. Nem hétköznapi dolog volt ez abban az aulikus (a bécsi konzervatív politikához hűséges), .nagybirtokos családban, ahol egészen másfajta foglalkozásokat tartottak arisztokratákhoz méltónak (pl.: a teológiai pályát). A természettudományos pályával kapcsolatban „Később ..., amikor átgondolta Loránd érveit, teljesen magáévá tette gondolatmenetét, s még fiánál is sokkal világosabban fejtette ki." (Hatvány 1951. 13.) Az apa egyik levelében így írt a fiának. „Haladj bátran előre, és ne sajnáld fáradságodat. A tudomány körében a legnagyobb erőfeszítés eléri jutalmát, mert azt nem várja az emberektől, hanem magában a tudományban találja." (Hatvány 1951. 13., 14.) Bár saját tevékenységére és miniszteri munkájára nézve ezek a sorok, de még inkább a levél többi részlete kissé pesszimista hangvételű, Lorándnak mindenképpen biztatást jelenthetett. (Eötvös Loránd később megalkotója lett a világhírű torziós ingának, amelyet a magyar tudomány- és technikatörténet mind a mai napig joggal tart az egyik legsikeresebb hazai technikai találmánynak.)

243