Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

6. Az „épített környezet’'-ben bekövetkezett változások

„Semmi sem emelheti fel anyaföldiinket, csak agy velőnk ’s kezeink;"

(Gróf Széchenyi István: Hitel)

A z épített környezetről, mindenekelőtt a városiasodásról az mondható el, hogy /■ a XIX. század első felében (de főképpen a század derekára) megemelkedett az urbanizációs szint. A még gyenge magyar ipar azonban nem volt jelentős JL JL városképző erő, inkább a mezőgazdasági árutermelés és a kereskedelem táplálta az urbanizációt. Arányeltolódás is megfigyelhető. A XVIII. század elején még az ország nyugati és északi részein volt a legtöbb város, a XIX. század derekára pedig „feljöttek" az alföldi és a dél-magyarországi területek. A legjelentékenyebb városok a Duna mellett, valamint a hegyvidék és a síkság határvonalán (az úgynevezett „Vásárövben") alakultak ki. (Gyimesi, Pach Zsigmond 1988. 184.) 1828-ban a 25 legnépesebb magyar város közül 14-nek jelentős kereskedelmi funkciója volt. A barokkot követő klasszicista stílusban sorra épültek a városokban a megyeházák és a városházák. A korszak két vezető mestere, Pollack Mihály (1773-1855) és Hild József (1789-1867) mellett számos jó nevű mester írta be nevét városépítészetünk történetébe. A székesfehérvári megyeházán részlegesen érvényesültek Pollack konzultatív tervei; Hild alkotása a pesti városháza. Ghiba Antal tervezte a makói városházát, Török Ferenc pedig a kaposvárit, és a sort hosszan lehetne folytatni. Az utóbbi két mérnök az Országos Építészeti Hivatalban is iparkodott képviselni a hazai városépítészeti érdekeket, amely nemzeti érdekképviselet nem volt elmondható a legfelsőbb építészeti fórumról, az Udvari Építészeti Hivatalról.

A vezető alkotó, Pollack életművének koronája kétségtelenül a Nemzeti Múzeum épülete. (Az építészettörténet klasszicista építészetünk szinte tökéletes alkotásaként tartja számon.) A Hild-dinasztiából Hild József (Hild János fia) munkássága szorosan kapcsolódott az egyházi építészethez, azonkívül döntő hatást gyakorolt Pest városképi alakulására. Legérettebb művének tartják a pest-lipótvárosi plébániatemplomot, a „Bazilikát" (Szent István Bazilika). (Legtöbben kivitelezési hibákra vezetik vissza a tragikus esetet, hogy Hild halála után a kupoláig emelt templom beomlott. A továbbépítés már

232