Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

I. fejezet. Az Árpád-kor technikai kultúrája

„Harsog vala egy szó nyugattól keletig,

Etele nagy király hogy már közeledik;

Adria tengernél utolsó szem őre Kezdé a kiáltást és adta előre.

Széles birodalma országain átal,

Nyiladék a szózat, emberi bang által:

Mindig nyíl lövésre más vitéz fogadta:

Mint felhő a dörgést tovább-továbbadta. ”

A félig-meddig legendaszerű megoldásban legfeljebb annyi valóságtartalmat gyaníthatunk, hogy az ázsiai nomád népeknél - így őseinknél is - vagy például a tatároknál, rövidebb-hosszabb ideig, alkalmanként és rövid távolságokon működhetett ilyen hírközlés. A letelepedett és megkeresztelkedett magyarságnál azonban már sokkal alaposabb feltevésnek tűnnek az útvonalakat is használó, mozgó hírvivők.)

A kiépített utakon történt hírvivés igazán magas színvonalára azonban Mátyás király koráig nem nagyon találunk jó példákat a középkori Magyarországon.

20