Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

csátják a hajót." (Antalffy 1984. ló.) A gőzgép összeszerelése itthoni munka volt, hiszen a szállítás gépalkatrészenként történt Rotterdamon és Trieszten keresztül. (Kenedy 1981. 14.)

1846 az első gőzüzemű magyar vasútvonal megnyitása miatt is fontos év a hazai technikatörténetben. „A vasút mozdonyai közül tizenkettőt Belgiumból, kettőt Eszak- Amerikából, egyet Bécsből hoztak szétszerelt állapotban hajón és közúton. A Helytartótanács által elrendelt hatósági kazánvizsgálatot Jedlik Ányos, a Pesti Kir. Egyetem természet-, erőműtani rendes tanára, valamint Keczkés Károly helytartótanácsbeli Igazgató Segéd végezték Stampfer Sámuel, a bécsi műegyetem »erőműtan tanítója« közreműködésével." (Magyar műszaki alkotók. 1964. 98., 99.) A szerelés és ellenőrzés tehát részben itt is magyar munka volt. Az első gőzüzemű és közforgalmú vasutat a Pest és Vác közötti mintegy 33 kilométeres vonalszakaszon helyezték üzembe. (Itt érdemes megjegyezni, hogy Pesten közúti vasút már 1 827-ben is működött, a Hatvani utcától Kőbányáig. Ezt az úgynevezett Bodmer-féle első vasutat azonban még lóvontatással és nem gőzgéppel működtették.)

Technikatörténeti jelentőségét tekintve is különbözik az előzőektől a Nagy testvérek által 1847-ben előállított gőzgép, hiszen ennél a teljes gyártási folyamat magyar munka volt - igaz, nem gyáripari, hanem alapvetően barkácsoló, kisipari megoldással készült el a mű. Külön kategória azért is, mert a két gépész lényegében egy lokomotívmodellt épített. Kenessey Albert egy múlt századi cikkében a következőket írta erről. „A mennyire tudom, a »Derű« az első gőzgép, mely magyar kezekből került ki (52. kép.). (Kenesseynek ezt az állítását a technikatörténészek egy része vitatja. - A szerző.) Építették Nagy Lajos és Gerő testvérek Bécsben 1845 júniustól, 1847 márciusig, kézimunkájuk jövedelmének megtakarított filléreiből, nagyobbára a napi szakma bevégezte után, esti és ünnepnapi szünóráikban." (Kenessey 1863. 25.) A Nagy testvérek Széchenyi István pártfogolásával kerültek 1841-ben Rau gyárigazgatóhoz az „ó-budai" hajógyárba, majd a pesti hengermalom dolgozói lettek, ahol akkor többségükben svájci munkásokat alkalmaztak. Az idegen szakemberek tudása mellett nem volt könnyű sem itthon, sem külföldön a technikai rátermettség bizonyítása. A Nagy testvérek mégis megpróbálták Bécsben a bécs-gloggnitzi vasút gépészeti műhelyében felkészültségük igazolását és gyarapítását. Itt fogtak a kis gőzgép építéséhez, amely egy eredeti amerikai lokomotív 1/4 arányú kicsinyített mása volt, és mintegy 500 kp-ot nyomott. Az 1 lóerő teljesítményű gép kazánját fával lehetett fűteni. A két gépész javíthatóság szempontjából kedvezőbbnek tartotta az amerikai szerkezeti elrendezést az angolénál. Azonkívül az amerikai mintán az egyes szerkezeti részek jobban szem előtt voltak - a zavartalan működést a mozdonyvezető könnyebben ellenőrizhette. A mellső kerekek sajátos felszerelése kanyarban is biztosította a jármű stabilitását. 1847 tavaszára működőképes lett a kis mozdony. „1847. márczius havában b. Sina János, Burg a bécsi műegyetem tanára, s Haswell, a bécs-gloggnitzi vaspálya gyárigazgatója jelenlétében próbáltatott meg, s részükről egy vizsgálati dicsérő okmánnyal tiszteltetek meg... István

224