Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

ennek az ellenkezőjét indokolta volna. (1838: nagy pesti árvíz, 1816, 1817, 1830, 1 845: nagy tiszai árvizek.) A szabályozási tervek az 1840-es években már készen vol­tak ugyan a Dunára is és a Tiszára is, de a kivitelezést nem sikerült megindíttatni az 1844. évi országgyűléssel sem. A nagy „áttörés" 1846-ban volt, amikor az államkölt­ségre nem várva, önsegély alapján és az érdekeltségek megszervezésével gróf Széche­nyi István (1791-1860) megindította a Tisza szabályozását. Alapvető különbség, hogy míg a Duna felmérése és szabályozása részben birodalmi, de főleg osztrák célt szol­gált - és így nem magyarok is részt vettek benne addig a Tiszán folyt munkálatok teljes egészében magyar feladatot jelentettek. Ezzel indokolható az is, hogy a Duna tér­képezésére előbb került sor. A felmérésekre, térképezésekre alapozva később számos olyan munka és intézkedés valósult meg, amelyek a hajózási feltételek javulását ered­ményezték. Uj, mesterséges vízi utak létesítése is szóba jött, melyek közül a legjelentősebbek egyike a Ferenc-csatorna volt. Kiss József (1748-1813} és testvére, Kiss Gábor (1758?—1 800) az 1790-es évek elején megtervezték Magyarország első hajózható csatornáját. A hajózócsatornák létesítése nemcsak Magyarországon, hanem Európa­­szerte is megelőzte a nagy vasútépítési korszakot. A Kiss testvérek terve szerint meg­épített csatorna, amely a Ferenc-csatorna nevet kapta, mintegy 180 kilométer hosszú­ságban kötötte össze a Dunát a Tiszával. Fodor Ferenc adatai szerint a nevezetes csa­tornát 1 802. május 2-án adták át a forgalomnak, és a következő években ennek kö­szönhetően lendült fel a Bácska és Dél-Magyarország gazdasági élete. A csatorna von­záskörzetébe eső területek gabonáját és egyéb mezőgazdasági terményeit 1802 után lényegesen egyszerűbben vihették ki az ausztriai piacokra. (Ezt a csatornát korszerűsí­tette és építtette újjá az 1870-es években Türr István (1824-1908), aki több más csa­tornatervével - Panama-, Korinthoszi- - is kitűnt a század következő felében.) Türr István mérnök tábornok a XIX. század második feléből így tekintett vissza a két Kiss testvér régi Ferenc-csatornájára. „Ezen csatorna főczélja hasonlóan az volt, hogy a mocsáros földek, melyek 200.000 holdnyira terjedtek, mivelésre alkalmassá tétesse­nek." (Türr 1876. 7.) A társulati szerződésben rögzített 25 év letelte után a megjavított bácskai földek ismét állami kezelésbe (illetve közbirtokosokhoz) kerültek. Szeged fokozottabb kereskedelmi bekapcsolását célozták a század első éveiben a Vedres-féle elgondolások. „Szeged Várossá, Bánát közepének, Erdély Ország alsó ré­szének, egész Oláh Országnak, nem külömben: a Török Tartomány azon tájjának is, melly Bánát Délkeleti oldala felé fekszik, úttyába vagyon; a mai tehát ezen részekrül Pestre, Bétsbe, 's onnét még más Tartományokba is vitettetik, az mind Szegeden mégyen keresztül, ..." (Vedres 1805. 31.) Másrészt az 1801. évi áradás tapasztalataival iga­zolta Vedres azt, hogy Pest felől Szeged felé a tervbe vett csatorna esési (lejtési) viszo­nyai is kedvezően volnának kialakíthatók. (Vedres 1805. 35., 36.) A közlekedési utak rendszerének átgondolt fejlesztése természetesen együtt járt a ví­zi úthálózat és a szárazföldi úthálózat, továbbá a hídépítések kellő összehangolásával. 205

Next

/
Thumbnails
Contents