Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

A technikához oly közel álló természettudományok igazi otthona az Akadémia első évtizedeiben még nem ez a tudós testület, hanem sokkal inkább egy másik szerveződés - az 1841-ben megalakult Természettudományi Társulat. Ezenkívül az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlései szintén látogatott fórumok a természettudósok részéről. A '40-es években a szakegyesületek is elindultak a szerveződés útján. Korai természettudományos szakegyesületként 1848-ban megalakult a Magyarhoni Földtani Társulat. A mérnökök egy része bekapcsolódott a szintén 1 841 -ben megalakult Országos Iparegyesület munkájába. (Ez utóbbi szervezet Almási Balogh Pál kezdeményezésére és Széchenyi István szervezőmunkája nyomán a hazai ipar támogatását, valamint a technikai és technológiai ismeretek terjesztését tűzte ki célul.)

A társasági élet igénye a nem kimondottan tudományos, népszerűsítő, ismeretterjesztő tevékenységre is kiterjedt. Itt ismét Almási Balogh Pál kezdeményezésével találkozunk.

„Almási Balogh Pál ur, egy hazánkban hasznos ismereteket terjesztő társaság alakítása iránt tön a' Pesti Hirlap 2-dik számában felszólítást, egyet a' legfontosabbak és alaposabbak közül, miket hazánk javára és előhaladására tenni lehetett. A társaság főczéljai volnának: 1/ a' nép minden osztályának szükségeihez alkalmaztatott népszerű kézikönyvek készitése; 2/ azoknak minél ócsóbb áron adása." (Pesti Hírlap. 15. 1841. télutó 20., szombat. 119.) A cikkíró Fáy András az Almási Balogh-féle kezdeményezésből a továbbiakban kiemelte az angliai példára történt hivatkozást.

Részint angliai példákat követett az ipari termékek közszemlére tételére törekvés. Látványos siker volt 1 842-ben az első magyar iparműkiállítás a pesti Redoute (redut, azaz Vigadó) termeiben. (A 213 kiállító 298 tárgyát 14 425 látogató tekintette meg.)

Joó János egri építészeti és rajztanár 1 841 -ben, a nyomtatásban is megjelent munkájában az Athenaeum gondolatát fejtette ki. Ebben az Athenaeumhoz tartozó intézeti főosztályok közé sorolta a tanítóképzőket, a tudós társaságot, a műintézetet, azaz a polytechnicumot és egy kereskedői, illetve takácsiskolát. A mérnöki tevékenység szempontjából a tudós társaság és a polytechnicum különösen figyelemre méltó. Ez utóbbi elméleti „osztályzat" részéhez a méréstan, az építészettudomány és az erőműtudomány tartozott volna, míg a gyakorlati „osztályzat" foglalta volna magába egyebek mellett a rajzolást. Elképzelései szerint feladatuk lett volna egy műtudományi folyóirat kiadása is. Joó János hangsúlyozta a külföldi tanulmányutak jelentőségét, amelyre „jeles tehetségű és szorgalmas rajzolók" mentek volna. „Ezek beutazván a' miveltebb külföldet és megvizsgálván annak jelesebb műintézeteit, gyárait és gyárrendszereit; ... használható jegyzeteket készíteni iparkodnának..." (Joó 1841. 75., 76., 101.) Az egész koncepció erőteljes vonása volt a művészeti orientáció, ami megnyilvánult a szerző műintézetfelfogásában is. (Ez nem volt azonos a későbbi, műegyetemre vonatkozó elképzelésekkel. Joónál a „mű" előtag inkább a művészetből eredeztethető, a későbbi műegyetemben pedig inkább a műszaki kifejezés van elrejtve.)

Szép reményekre jogosító eredményei voltak a század első felében a magyar csilla-190