Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

9. Az erdélyi műszaki értelmiség a XVIII. század második felében

„Rólad álmodtam, Erdély, kamasz koromban, Erdély, messzirül süvegeitek hegyek és fejedelmek.

S ki voltál könyvem, Erdély, ezeregyéjem, Erdély, lettél ifjonti házam, és tanuló lakásom. ”

(Babits Mihály: Erdély)

A XVIII. század utolsó évtizedeiben számarányát tekintve még szerény réteg volt /■ az erdélyi műszaki értelmiség, de a felvilágosult abszolutizmus azért e tekintetben is fejlődést hozott. 1788-ban a középítkezések irányítására létrehozták JL JL az Országos Építési Igazgatóságot, és kialakították a törvényhatósági földmérő (geometra) tisztségét.

A műszaki értelmiség a század végére az erdélyi bányászat hatékonyságának is fokozottabban tényezőjévé válik. Nagyszebenben fedezte fel Müller Ferenc (1740-1825) erdélyi bányatanácsos 1784-ben a tellurt, az egyetlen, Magyarországon felfedezett kémiai elemet. Nevét őrzi a tellurérc egyik elnevezése: a müllerin. (A kutatók egy része azonban a tellur felfedezését több kutató nevéhez köti.) Müller 1788-ban II. Józseftől kormányszéki tanácsosi kinevezést kapott, és ő lett az egész erdélyi bányászat és kohászat főfelügyelője. Neve így összekapcsolódott az erdélyi bányászat XVIII. század végi, XIX. század eleji újabb virágzásával. Új találmányokat alkottak a helybeli szakemberek víz-, illetve ércemelésre. Kolozsváron Enyedi Sámuel, Nagyágon Félix Franzenau alkalmazott újszerű konstrukciókat. Több aranymosógép is ekkor tűnt fel. Erczúzóműveket szintén szerkesztettek Erdélyben.

Egyidejűleg nőtt az erdélyi származású hallgatók részvétele a Selmecbányái akadémián. (A filozófiai és jogi tanulmányokat követően, 1768-ban az előbbiekben említett Müller Ferenc is a selmeci bányászati akadémián folytatta, illetve fejezte be tanulmá-182