Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

nyait.) „A naplóiró Fogarasi Sámuelt is megkísértette ifjúkorában az a gondolat, hogy Selmecre megy bányamérnökséget tanulni; ez a nagy műszaki érdeklődésű, de alapjában konzervatív marosvásárhelyi iparosfi azonban végül is a papi pálya mellett döntött.' (Erdély története. 1049.) Kétségtelen, hogy a mérnöki hivatás ekkor még messze volt a foglalkozási rangsor legfelső tartományaitól, tradicionális szempontból a papi hivatással össze sem lehetett mérni.

Talán éppen Fogarasi Sámuel mérlegelésében is szerepet játszott az említett körülmény mellett az, hogy Selmecbánya távol esett Erdélytől. De Erdély a többi mérnökképző centrumtól is messze volt, így Pestet, Szencet, Keszthelyt sem lehetett onnan egykönnyen megközelíteni. Bizonyára ezért is voltak törekvések az erdélyi mérnökképzésre már a XVIII. század végén, amely törekvések azután egy évszázad elteltével ismét felerősödni látszottak. A műszaki tudományos élet egyik központja Kolozsvár lett. A szenei iskola leégésének évében - 1776-ban - Mária Terézia egyetemi rangra emelte a kolozsvári iskolát. Két évvel később itt már külön tárgyként oktatták az elméleti matematikát és az alkalmazott matematikát. Ez utóbbi magában foglalta többek között a felméréseket és a térképkészítést.

A kolozsvári egyetemen (1786-tól II. József rendeletére lyceummá lefokozott intézményben) a XVIII. század végén a bölcseleti kart piarista tanárok vezették. Nekik köszönhetően tanították ott a műszaki munkára orientált alkalmazott mennyiségtant (applicata) és a gyakorlati fizikát. (Bíró 1945. 9.)

A kegyesrendiek (másként piaristák) kezében lévő oktatásnak becses emléke az a térkép, amely a Kolozsvár déli részén lévő, Házsongárdnak nevezett szőlőskert felméréséről készült 1782-ben. (A felmérésnek része volt a híres Házsongárdi temető is.) Az 1 770-es évek végétől az alkalmazott matematikát (gyakorlati földmérés, geometria practica), az építészettant és a mechanikát Kolozsvárott Páter Malinovits Ignác (1746-1811) tanította. A mindössze 12 esztendeig fennállott kolozsvári egyetemen az előbb említett házsongárdi térképet Eder János geometriai hallgató dolgozta ki. Építészeti rajzok ismertek Thallinger Frigyes hallgatótól, aki 1784-től már az Institutum Geometricumban folytatta a tanulmányait. (Papp-Váry, Hrenkó 1989. 148.) A kolozsvári egyetemen létesített műszaki oktatás évekig hatékonyan pótolta azt az űrt, ami a szenei iskola leégése és az Institutum Geometricum felfutása között jelentkezett, hiszen az áttelepített szenei iskola Tatán nyilvánvalóan nem kezdte működését minden zökkenő nélkül. A közben folyó nagyarányú felmérési és területhasznosítási munkák fokozottan igényelték a képzett szakembereket.

183