Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

sében többek között a bécsi Löwenburg-féle konviktus tapasztalatait tartották értékeseknek. A váci Theresianumban (csakúgy, mint a szenei kollégiumban) a hallgatók egy részének lehetősége volt a tanári pályára előkészülni. 1764-ben a királynő is ellátogatott Vácra. Vendéglátója Migazzi Kristóf bíboros, bécsi hercegérsek volt, aki akkor a váci püspökség adminisztrátori teendőit látta el. Migazzi érdekelt volt a Theresianum ügyeiben, hiszen ebbe olvadt bele az a kollégium, amit ugyancsak Vácott ő létesített, kevésbé vagyonos nemes családok gyermekei számára.

A bányászati tudományok szakágában a már említett Selmecbányái és szenei iskoláknak kitüntetett szerepük volt, ám kisebb jelentőségű iskolák másutt is voltak. Ez utóbbiakról akkoriban is kevesebbet tudott a közvélemény.

Már Mária Terézia trónra lépése után, 1 747-ben nyílt bányaiskola Szomolnokon és a temesi bánságban, Gravicán. A szomolnoki iskolában az oktatás a század második felében félbeszakadt, majd 1 841 -ben ismét megindult.

Az 1760-as években, a magyarországi késő barokk kor és a felvilágosodás átmeneti szakaszában, nálunk is kialakultak tehát a technikai tudományok intézményes keretei. Bár igényesebb magyar mérnökképzésről csak II. József korától beszélhetünk, az ezt megalapozó korábbi kezdemények európai mércével mérve sem voltak jelentéktelenek.

f) Mária Terézia tanügy i rendeletének és a technika tanításának néhány összefüggése

Korábban a mezőgazdasági szakoktatással kapcsolatban már szóltunk a század második felének nagy jelentőségű intézkedéseiről. A továbbiakban látni fogjuk, hogy az alkalmazott matematikai szemlélet fejlődésében jelölhetjük meg a haladás egyik irányát. Természetesen a Ratio Educationis ebbeli hatása sem volt előzmények nélküli.

A század derekáról Hatvani professzor munkásságából olvashatunk ki hasonló törekvéseket. A magyarországi matematikatörténeti kutatások szerint Hatvani István (1718-1 786) hagyatékából két alkalmazott matematikai mű emelkedik ki. Az egyik az 1749-ben tartott tanári székfoglaló, amelyben „felemlítette a malmok, épületek, utak tervezésének, árkok, védősáncok húzásának néhány matematikai vonatkozását". (Szénássy 1970. 84.) A másik munka az „Introductio" című, 1757-ben kiadott filozófiai tárgyú könyvének az a fejezete, amely a De probabilitate (A valószínűségről) címet viseli. Az Introductio befejező része a matematika földrajzi alkalmazásaira mutat példát. Hatvani itt közölte Debrecen földrajzi szélességének meghatározására adott módszerét és az ezzel kapcsolatos számításait. (Hatvani számításai a XX. század második felében elfogadott adatoktól mindössze nyolc szögpercet tértek el.)

169