Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

laimgrubei akadémián, egyetlen más hadmérnöki tanintézetben, de még egyetlen külföldi polgári egyetemen sem tanították. Általánosságban el kell ismernünk, hogy a laimgrubei Hadmérnöki Akadémia a maga korában világviszonylatban a legismertebb műszaki főiskolák közé tartozott." (Bendefy 1976. 204.)

A laimgrubei intézetnek a polgári életben is volt jelentősége.

Laimgrube „cs. kir. ingenieur-akadémiá"-jának katonai mérnök-tiszti képzésre orientált szakmai szerkezetét Novák Dániel építész így foglalta össze a kortárs tapasztalatával. szabad kézrajzolat; fekvési (situatio), geometriai - 's perspectivrajz, számítás-mesterség az algebrával együtt; elemi s fensőbb geometria; mathematikai földleírás; erőműtudomány a kemény - 's folyótestekre nézve, rövid előadásban a tapasztalati (experimentális) physika; asztal-általi fölvétel s' földszin-mérés (Nivellement) a mezőn; taktika 's általányos elvei; pattantyú-tudomány; erősítési-tan (Fortificationslehre); erősített helyek' megtámadása 's oltalmazása; földalatti erősítés; földalatti háború; polgári építés; víz-, út 's várépítés." (Társalkodó 1834. 297.) A végzettek tehát a tantárgyi szerkezetből következőleg nemcsak katonai, hanem polgári (azaz civil) mérnöki feladatok ellátására is alkalmasak voltak.

II. József uralkodásának időszakában a Mérnöki Akadémián az erődépítés tudománya olyan színvonalra emelkedett, hogy ez a szakterület kivált a korábbi keretekből és átköltözött a Theresianum Lovagi Akadémiájának wiedeni épületébe. Itt helyezték el az erődépítési tanszék kiterjedt makettgyűjteményét. A két vezető professzor az általános építészetben Casarotti főhadnagy, a statikában és erődépítésben pedig Verebélyi Pál alhadnagy lett. Az 1 780-as években a Theresianum további épületekkel bővült, és ide költözött a Genie-Akadémia és a Hadmérnöki Akadémia további néhány részlege is. 1797-re az új elhelyezkedés és szerveződés befejeződött, ám ekkorra már a Theresianum épülete szűknek bizonyult. A Mérnöki Akadémia újbóli átszervezése kezdődött meg, de ennek a folyamatnak a kiteljesedése már a XIX. század krónikájához tartozik. Az intézménynek Magyarország számára értelmezett jelentőségét a XVIII. század utolsó két évtizedében már befolyásolta a pesti egyetem bölcsészeti karán működő Institutum Geometricum.

Már jeles tudósként hagyta el a laimgrubei akadémiát Vay Miklós, a későbbi mérnöktábornok és a matematikus Bolyai János. (Vay Miklós leszármazottja volt Vay Ádámnak, II. Rákóczi Ferenc udvari marsalljának. Vay Ádám 1711-ben hunyt el.) Bolyai Jánost (és édesapját, Bolyai Farkast) viszonylag jól ismeri nemcsak a magyar tudománytörténet, hanem a magyar közvélemény is. Vay Miklósról viszont a szakmai körökön kívül kevesen tudják, hogy tudományos érdemeiért a Londoni Királyi Társaság (The Royal Society) tagjai sorába választotta. (Vay Miklós a magyar tudósok közül másodikként lett tagja az angol tudományos társaságnak - az első Köleséri Sámuel volt, a református teológusdoktor, bölcsészettudományi doktor, orvos, ásványtani tudós és erdélyi bányászati biztos egy személyben.) Vay Miklós (1756-1824) munkásságáról írta Endrei Walter és P. Károlyi Zsigmond a következőket. „Angliából korszerű ekéket, ve167