Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

évfolyamon. (181 2-től a keszthelyi mérnökök és földmérők részére egyaránt két évben állapították meg a tanulmányi időtartamot.) A XVIII. század végén alapított három intézmény (Szarvas, Keszthely, Nagyszentmiklós) közül csak a keszthelyi volt felsőfokú. A magyar mezőgazdasági termelés fejlesztésére is ennek volt a legnagyobb hatása.

Keszthelyen a korszak egyik nagy tekintélyű szakembere Nagyváti (Nagyváthy) János, akinek egyik számottevő művében, 1791-ből a gépi technika részletei is előtűnnek. (Kapcsolat az anyagismereten keresztül a mezőgazdasági tudományok és a géptechnika között!) Nagyváti János a század végén „Tseh-országi Furmányosok" tapasztalataira támaszkodva azt állította, hogy a kéregtelenített és kivágás előtt megszáradt, karvastagságú galagonyafábói olyan géptengelyt lehet készíteni, amelynek az élettartama hosszabb „az emberi életkornál", és amely több terhet bír el a „vastengelynél". (Nagyváti 1791. 242.) A „furmányosok" ezt szekértengelyeken próbálták ki. (A „furmányos" szó itt nem csupán „fuvarost" jelenthet, hanem csavaros eszű, furfangos, feltaláló embert is.) Festetics György gróf (1755-1819) és Nagyváti János (1755-1819) tudós mezőgazda azonos évben bekövetkezett halála után az intézet vezetésében némi visszaesés volt tapasztalható. A Georgikon 1848-ig állt fenn. Miután a hallgatók bejelentették, hogy a szabadságharcban kívánnak részt venni, az intézmény megszűnt.

e) A műszaki ismeretek tanításának egyéb intézményei

Az 1 700-as évek vége felé több lényeges változás állt be az osztrák mérnökképző iskolák életében, többek között azokéban is, amelyek megelőző korszakait korábban már tárgyaltuk. Ezekben az intézményekben jó néhány magyar szakember tanított és tanult, ezért az ott folyó munka számontartása nálunk is indokolt.

A XVIII. század második felében a gumpendorfi iskola elhelyezése már szűknek bizonyult, az időközbeni bővítések és fejlesztések ellenére is. A Mérnöki Akadémia új helye 1770-től az óriási méretű laimgrubei Savoyai hercegi palota lett. Ebben az időszakban honosodott meg az a gyakorlat, hogy a hadseregben szolgáló legkiválóbb hadmérnököket rövidebb-hosszabb időre visszavezényelték az akadémiára, esetenként tanárként, esetenként pedig a továbbképzésük érdekében. 1774 után a matematika tanítására a szegedi származású báró Bechard János kapott kinevezést. A matematika mellett Bechard a geodéziát és a „vízimérnöki" szakterületet is művelte. Számos geodéziai műszert tökéletesített, továbbá vízrendezéssel és árvédelmi gátak építésével foglalkozott. Miután II. József 1786-ban kinevezte a magyarországi erődök főfelügyelőjévé, Zimonyban végzett erődépítéssel kapcsolatos vízrendezési munkákat. Itt érte a halál 60 éves korában, 1788-ban. Részint mérnöki (másrészt hadvezetési) munkásságáért magáénak tudhatta a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. Az oktatás színvonalának érzékeltetéséhez sokatmondóak Bendefy László szavai: „... a XVIII. század végén a statikát, mechanikát, szilárdságtant és erődépítéstant olyan magas fokon, mint a

166