Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon
kola (1806), Kertésziskola (1806), Ménesmester és lovásziskola (1807), Mérnökiskola (1808), Gazdaasszonyiskola (1808). (Lőrincz 1976. 169.) (A Pristaldeumban a nagybirtokok jogi igazgatására kiszemelt jelöltek tanultak.) A Mérnökiskola háromszintű tagozatának felső fokán mérnököket, középfokán földmérőket, alsó fokán pedig uradalmi mesterembereket képeztek. (Az alsó fokú képzés csak 1 81 2-ben indult meg.) Az egyik legrégebbi mérnöki szakterületnek a művelője, a földmérő még a régebbi századfordulón is hajlamos volt arra, hogy polihisztorként alkosson valami olyat, ami nem a mindennapi tevékenységéhez tartozik. Tari Pál földmérőtől 1800-ban jelent meg egy szokatlan munka „Theoriája, a' világ-alkotmányja' mechanismussának" címmel. Ebben Tari a Föld forgásáról, a Napról, a „Neheztető-erő" lényegéről és a Holdról írt. Figyelemre méltó a szerző magyar nyelvre törekvése és a kötet végére iktatott kis szótár: ,,A' magyaríttatott, és a' szokatlanabb 's külömböző értelmű Szavaknak a' deák értelmeikkel egygyütt való fel-jegyzettések." (Tari 1800. 25-28.) A mesteremberek egy csoportja uradalmi gépészként dolgozott, és ennek a szakterületnek a tanári karban is voltak kiváló képviselői. A keszthelyi Georgikonban a régi századforduló éveiből több tervezés és építés fűződik a jó felkészültségű és manuálisan is ügyes Pethe Ferenc (1762-1832) nevéhez. A keszthelyi mérnökhallgatók kétévi elméleti és egyévi gyakorlati képzésben részesültek. A három év eltelte után Festetics Pestre küldte őket vizsgázni. (A pesti Institutum Geometricum mérnöki szigorlataihoz ugyanis csak a tudás volt a fontos, nem kötötték ki azt, hogy a jelölt hol szerezze meg a tudását.) Akik ott a mérnöki oklevelet megszerezték, azok mint uradalmi mérnökök dolgozhattak. A fő feladataik közé tartozott a gazdasági épületek és a csatornázási munkák tervezése, valamint a kivitelezések irányítása. Néhányon mint mérnöktanárok működtek tovább a Georgikonban. (Lőrincz 1976. 171.) „A Mérnök- és Építésziskola (1808) az uradalmakat felmérő, a csatornázási és építkezési munkákat irányító mérnök földmérő és építész utánpótlás képzését szolgálta." (Részlet a keszthelyi Georgikon Majormúzeum Georgikon-történet kiállítási anyagából. 1990 július.) Részben ilyen XIX. század eleji uradalmi mérnöki alkotás volt a balatonszentgyörgyi Csillagvár, különleges építészeti formájával. A Festetics család építtette 1820 körül. (Ma némi „korcsúsztatással" a Balaton környéki, XVI—XVII. századi végvári katonai élet emlékeivel rendezték be, és mint idegenforgalmi látványosság sok érdeklődőt vonz.) Az uradalmi mérnökök olykor még ennél is nagyobb szabású feladatokat oldottak meg, sikerrel. Rantz János György uradalmi építész (és a közreműködő Andreas Fischer bécsi akadémiai tanár) nevéhez fűződik a híres Festetics-kastély könyvtári épületszárnyának tervezése és építése. Festetics György a könyvtárat 1 799 és 1801 között építtette és rendeztette be. (A könyvtár alapjait azonban már Festetics Kristóf megvetette, 1745-től.) A felső fokon tanult mérnökök mellett az akkor középfokú végzettségű földmérők rövidített képzési időt kaptak. A földmérői oklevelet már két év sikeres elvégzése után meg lehetett szerezni, de részükre is biztosított volt a továbbtanulás lehetősége a harmadik 165
