Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

Minémüségéhez kölletik szabni, ezek pedig nem mindenütt egyerányosak; ..." - olvashatjuk az új felméréseknek mintegy indokaként például Harkány helységnek „Urbarioma" első pontjában. (Baranya Megyei Levéltár. VII. 2. f. Úrbéri iratok. I. 1766-1848. Siklósi uradalom. B. II. Községek iratai. 6. Harkány 1767-1822. 1767.) Baranyában a földmérői jelentések nagy része közvetve vagy közvetlenül Georgius Josephus Eisenhuth jur. geometra nevéhez fűződik. A felmérések eredményét, a „Jobbágy Helynek Minémösége", valamint a „Jobbágy Helynek Belső és Külső Mivolta" adatait nevek szerint a helység „Tabellája" nyomtatványban rögzítették.

A Mérnöki Intézet működése lényegében megváltoztatta a mérnöki munkakör betöltésének feltételeit. Egy 1 787. március 26-án kelt helytartótanácsi rendelet (hivatkozva az 1782. szeptember 19-iki 6548. számú, ugyancsak helytartótanácsi rendeletre) ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy az egyetemen szigorlatozott és képesítést nyert mérnökökön kívül a vármegyei, kincstári és állami mérnöki állásokban másokat nem szabad alkalmazni. (Lósy-Schmidt 1925. 6., 7.) A rendeletet a helytartótanács az összes vármegyéknek és egyéb érdekelt hatóságoknak megküldte. A már működő, de „diploma nélküli" mérnököktől csak akkor kívánták meg a „nyilvános vizsgálat kiállását", ha tudásuk ellen az elöljáróság részéről panasz merült fel. Új alkalmazásnál viszont egyértelműen megkövetelték a képesítést: „A mérnökök imént ismertetett szigorú kiképzésének szinte természetes következménye II. Józsefnek a szabályzatba foglalt az a rendelkezése, hogy »ezután a nyilvános felesküdött mérnökségre egy elöljáróság által se vehető fel senki, aki ezen tanulmányokban kiművelve nincs és az előírt módozatok mellett nyilvános vizsgát nem tévén, a filozófiai fakultás direktora, valamint az alkalmazott mathesis professora által aláírt bizonyítványt nem kapott.« A gyakorlatban régebben működő praktikus mérnököket is rá lehetett szorítani a szigorlat letételére. A szabályzatban imént említett bizonyítvány tulajdonképpen oklevelet jelent." (Zelovich 1922. 55.)

A királyi határozat fontos lépés volt a mérnöki tudományok megbecsültségének növelésében. (Annál jobban sajnálkozhatunk azon, hogy csaknem kétszáz év elteltével, 1948 után átmenetileg Magyarországon egyetemi mérnöki diploma nélkül is be lehetett tölteni mérnöki munkakört.)

Minden elnémetesítő szándék ellenére a századfordulóhoz közeledve utat tört magának a technikai kultúrában is a magyar nyelv.

A XVIII. századi mérnökség által magyar nyelven hozzáférhető korai munkák egyike Dugonics András „tudákos-könyve". A földmérésről szóló rész bevezető éneke így dicséri a magyarul írott tudományt és néhány művelőjét, megemlékezve a technikai kultúráról is.

161