Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

biokban a forgattyús tengely és a kilincsműves szerkezet rajza is. Világos, áttekinthető ábra mutatja a kézi működtetésű kétszelepes szívó-nyomó kutat, és egy elvi vázlat szemlélteti a vízemelésre használatos archimedesi csavart, illetve hengert. (Horváth Kér. János 1783. 276., II., III. táblák.)

Rausch elemi építészeti munkájában boltozatok felrakásáról, két végén megfogott láncok, kötelek „belógásáról", ácsszerkezetek csomópontjainak kialakításáról, épületgépészeti (tüzeléstechnikai) berendezésekről van szó. (Rausch 1779.) Rausch 1797-ből származó munkája rövid összefoglalása a hidrotechnikának. Abrakészlete viszonylag részletesen tartalmazza a folyók medrével kapcsolatos átalakításokat (pl. a kanyarulatok átvágását), vízgépekről és vízi erőgépekkel hajtott gépi technikai rendszerekről nincsenek részletek a műben. (Rausch 1797. 75.)

A korabeli mérnöki munka tipikus eszközei közül a legismertebbek közé tartozott a szögmérő és a körző. Számos régi festmény igazolja ezt, köztük az az arckép is, amely Pálóczi Horváth Adám (1760-1820) ügyvéd, földmérő és polihisztor tudósról, a hazai felvilágosodás közismert alakjáról készült az 1790-es években. Horváth 1780-ban szerzett földmérői diplomát, és kezdetben Teleki József birtokán mért földet, majd Somogy megye több helységében - például Lengyeltótiban is - dolgozott. A magyar felvilágosodás jeles mérnök-polihisztorának, Pálóczi Horváth Adómnak emlékszobája a szántódpusztai idegenforgalmi és kulturális központban található. (Szántódpuszta a mérnöki - földmérői - munkájának is fontos helyszíne volt.) (Kanyar 1993. 141.) Az említett Horváth-kép „ornamentumairól" (díszítéseiről) írta Kazinczy Pálóczinak, hogy: „Ott a czirkalom és a szegmérő, mert Mathematicus is vagy." (Péterffy 1980. 81.) (A „mathematicus" megjelölést még a XVIII. század végén is gyakran használták a mérnöki, földmérői munkát végzett személy elnevezésére. A czirkalom régies kifejezéssel itt körzőt jelent.)

Az éppen adott munka jellegétől függően más foglalkozási elnevezést is használtak. Az 1746. szeptember 2-án kiadott egyik „Instruction" Samuel Mikovinyt úgy nevezi meg, mint geometrát. (Magyar Országos Levéltár. Magyar Kamarai Levéltár. Expeditiones camerales. E 15. 1746. szept. 2. Mikoviny Sámuel.) Az ilyen foglalkozási elnevezést gyakran összekapcsolták a „jur." rövidítés alkalmazásával. A geometrák a nevük mellett használt jur. (juratus) megjelöléssel a felesketett, hites, hiteles szakmai mivoltukat hangsúlyozták. Erre azért is szükség volt, mert a földmérésnek igen sokszor velejárói voltak a birtokosok közti viták. A mérnöki és a jogi tevékenység tehát gyakran kapcsolatba került egymással. Erre mutat a következő leírás is. „XCI. Csécse. 1746. június 1 1. Wlach Róbert pásztói rendházi elüljáró kérésére tanúkihallgatást tartanak a Darvas János két házhelyével kapcsolatos fű kimérése dolgában..." (Békefi 1902. 503.)

A korabeli földmérői munkára nézve lényeges források a Mária Terézia korabeli földmérői jelentések, amelyek egy-egy uradalom felméréséről szólnak. „... az Jobbágyoknak kötelességeit, 's-minden Adózásit az Jobbágy Hellyeknek voltához, és

160