Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

„Ékeskedik itten Püspök palotája, Hat fő tisztelendő Urak sok szobája, Páter Piaristák szép fel oskolája,

/I Szürke Barátok egygyiigyii tzélája.

Kegyelmes Püspökünk fondaméntomot tét,

Folyosós szobáknak már helyet keritet,

Nagy roppant palotát majd ő - is épített így Veszprém várának tesz új tiszteletet.

A versben szereplő „Kegyelmes Püspökünk" Koller Ignátz 1766-ban. Benyák Bernát József versét dr. Perényi József közölte Veszprémben, 1912-ben. (Perényi 1912. (Benyák Bernát) 12., 13.)

A feltehetően külföldön tanult Turnier Henrik, mint a veszprémi püspöki uradalom mérnöke és mint a szenei iskolának szinte külső munkatársa, számos egyéb műszaki alkotással is gazdagította a korabeli Magyarország technikai kultúráját. A budai vár vízmüvének újjáépítése, a svábhegyi vízvezeték korszerűsítése, a Marcal szabályozásának tanulmányozása fémjelzik munkásságát. Bekapcsolódott a Krieger Sámuel-féle Balaton-lecsapolási terv vitájába is. A Tumler-Kiss-féle veszprémi vízvezetéken szerzett tapasztalatok minden bizonnyal hasznosultak a szenei diákok számára. Valószínűsíthető, hogy a tervezőmunkába néhány hallgató közvetlenül is bekapcsolódhatott. Sejthető, hogy a felsőoktatásban ma elterjedt tudományos diákköri munka egyik korai kezdeményét Szencen megvalósították. A rektori jelentésekből mindenesetre kitűnik, hogy nemcsak a tanárok és a végzett szakemberek, hanem a hallgatók is végeztek gyakorló mérnöki tevékenységet. A 3 éves képzési időtartam alatt folytatott gyakorlatok részben hasznosíthatók voltak az iskola számára is. Az elméleti geometriai és aritmetikai ismeretek elsajátítása után a környékben lévő szőlők és községek (Sárfü, Boldogfa, Cseklész stb.) felmérésein dolgoztak. Nagy hátránya volt a szenei iskolának, hogy tanítás céljára alkalmas bánya nem volt a közeli környéken. Ezért a bányászati mértan gyakorlását mezei ösvényeken végezték.

A szenei kollégium már a működésének első éveiben felhívta magára az ország figyelmét. Az 1764. évi pozsonyi országgyűlés tagjai közül sokan megtekintették az intézményt. A tapasztalatok általában nagyon kedvezőek voltak. A német tannyelv viszont érthető módon bizonyos mértékű ellenérzést váltott ki a magyar körökben. Különösen így volt ez annak tükrében, hogy a piaristák egyébként sokat tettek a technikai kultúrában a magyar nyelv ápolásáért - az irodalomban, a művészetben pedig már korábban is. A piaristák a pesti székházukban 1726-ban már magyar nyelvű színdarabot mutattak be. (Balanyi, Piarista emlékkönyv 1943. 397.) Szencen mégsem sikerült a német tannyelv kiiktatása, és ez meg is látszott a hallgatói érdeklődésen és a létszá155