Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

rok hiányában a bányák vezetését idegenekre kell bízni, ami a külföld előtt azt a látszatot kelti, hogy a magyar fiúk erre a pályára nem alkalmasak" - olvashatjuk Kisparti János forrásértékű tanulmányában. (Magyar Paedagogia. 1925. szeptember-december.) Az 1760-as évekre nézve azonban nem egészen helyénvaló már a bányászati ismeretek oktatásának teljes hiányáról beszélni, hiszen ekkor már több évtizedes múltja volt a selmeci bányászati iskolának. Az viszont mindenképpen előremutató volt, hogy a bányászati tudományokat Szencen fontosnak tartották. A XVIII. század második felének Magyarországán a bányászat szinte az egyetlen olyan műszaki szakterület volt, amelyik közel állt a világszínvonalhoz. Nem véletlen, hogy Szencen a hidraulikában a selmeci bányák gépi berendezéseit tananyagként kezelték. A gépi technika gyakorlati ismereteit a mechanika tudományán belül az elmélet előzte meg. A mechanika mint „a szárazföldön és vízen szükséges művek tudománya" szerepelt a tananyagban.

A Szencen működött tanárok egy része külföldi képzésben részesült. így Königsacker József és Klobucsek Lajos Bécsben tanultak.

A szenei iskola fennmaradt nagyon hiányos iratanyagából a „Diarium"-ban a következő nevekkel találkozhatunk: Sebastianus, Ambrosii, Eusebius, Alojsii, Kempelen Curator, Keglevics, Valero, Paulino, Laczko, Adriani Kiss. A hallgatók általános műveltségére is gondot fordíthattak, mert a tanárok neve mellett felsorolt tantárgyak között ott találjuk pl. a politikát. Diarium Semptiense P. Adriani Kiss. Diarium A. 1771. Jelzet: 728. Piarista Levéltár. Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1.)

A szenei tanárok és hallgatók több fontos hazai technikai objektum létrehozásában vettek részt. Valero Jakab Antal geometriatanár a tatai kegyesrendi kollégium egyik tervezője és kivitelezője volt. Utóda a geometria és a mechanika tanításában Kiss Adorján lett, aki 1772-ben tervet készített a zirci cisztercita kolostor kertjének vízzel történő ellátására. Kiss az 1 770-es években Balatonfüred és Aszófő között, továbbá a gulácsi hegyen végzett földmérői munkát.

Veszprém XVIII. századi vízvezetékrendszerének megalkotásában szintén része volt Kiss Adorjánnak. Kiss a munkában társa volt Turnier Henriknek és Györgynek, a két neves vízépítő mérnöknek. Alkotásuk Veszprémet annyira híressé tette, hogy a vízvezetékrendszer fogalmát a város nevével még évtizedek múlva is összekapcsolták. „A Tudományos Gyűjtemény veszprémi városrajza 1 834-ben egyedül a várra hívja fel a figyelmet: Megnézésre méltók e városban az Anya Templom, melly már Szent István idejében fennállott - annak földalatti Kápolnája -, a Püspöki lak, melly igen szép épület, a hová a víz 24 öl mélységű völgyből malom kerék forgása által mozgattató szivatók által hajtatik fel, innen pedig levezettetvén a város piatzára, egy jó ízléssel épült veres márvány víztartóból 4 ágokra lövelli ki magát" - írta Antalffy Gyula „Reformkori magyar városrajzok" című könyvében.

A veszprémi technikai alkotások kiemelkedő jelentősége tűnik ki egy korabeli versből is. Benyák Bernát József kegyesrendi áldozár és tanár (1745-1829) a XVIII. században így verselt Veszprémről.

154