Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

gyes tartalmú tudományos művek; irodalom; térképek. Ilyen tizenkettes felosztás volt a bécsi udvari kamara bányászati és pénzverészeti szekciójának könyvtárában is. „... a Selmeci Műemlékkönyvtár a XVIII—XIX. sz.-ban hazánk legnagyobb bányászati és természettudományos könyvtára volt. A gyűjtemény közelítőleg tartalmazta a korabeli Európában e témákban megjelent összes fontosabb munkát, bár számos angol s francia szerző műve csak akkor került el ide, amikor német fordításban is hozzáférhetővé vált." (Vámos 1977. 30.) A francia nyelvű kivételek közé tartozott B. G. Sage néhány műve 1765-ből és 1775-ből, R. Del isle „Cristallographie"-ja 1773-ból és Haüy „Traité de Minéraiogie "-ja 1801-ből. (Csiky 1986. 120.) 1862 előtt 3517 mű került a könyvtárba 7353 kötetben. Zsámboki László és Vámos Éva kutatásaiból kitűnik, hogy a szóban forgó szakterületeken működött mérnököknek a vizsgált korszakunkban a selmeci akadémiai könyvtár jó színvonalú szakirodalmi ellátottságot biztosított. Úgy látszik, hogy a magyar bányászat e tekintetben sem maradt el az európai színvonaltól.

b) ..Fiaink jók lesznek Szencen és Cseklészen”

Mária Terézia éppen a Selmecbányái iskola akadémiává fejlesztésének évében, 1 763-ban alapította Szencen a Gazdasági Főiskolát, a másik nagy jelentőségű mérnökképző intézményt. Szene (vagy más írásmóddal Szempc) ma Szlovákia területéhez tartozik, és Pozsonytól mintegy húsz kilométernyi távolságra fekszik, északkeleti irányban. A körülbelül tízezer lakosú városban a Gazdasági Főiskola (Collegium Oeconomicum) több mint két évszázados emléke méltán számít nevezetességnek. Az itt született Szenczi Molnár Albert (1574-1649) nyelvtudós személye is öregbíti a város történelmi hírnevét.

Orczy Lőrinc bárónak a XVIII. század második felében Barcsay Ábrahám a „Tudományok nevelkedéséről'' írt verset, amelyben a szerző így dicsérte a kollégiumot;

..Magyar Haza megnő.

Szent, szép lesz egészen.

Fiaink jók lesznek

Szencen és Cseklészen.'

Az akkor már országos hírű szenei kollégiumban több olyan tantárgyat tanítottak, amelyek a későbbi mérnökképzéshez előzményeknek tekinthetők. Sőt, indokoltnak tűnik Pauler Tivadarnak „A budapesti magyar kir. tudományegyetem története" című művében leírt megállapítása, mely szerint a szenei kollégium abban a korban lényegében mérnökképző intézet volt. A szenei iskola térképkészítési, mechanikai, hidrosztatikai, geometriai, polgári építészeti ismereteinek magasabb szintű változatai rendre megtalálhatók a tudományegyetemi mérnökképzésben, a XVIII. század legvégén. „Tanítják itt a bányászat tudományát is. Illő, hogy fiatalságunk erre a pályára is lépjen. Nem helyes, hogy magya153