Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

4. Egy tehetséges mérnök igényes, színvonalas terve, amely eredeti formájában szerencsére nem valósult meg

„Óceánnak felséges magzatja, Tők királya, idvezel dalom!”

(Kis János. A Balaton melléke) (Részlet)

„Zizeg a tó. Cincog a jég, mintha tücsökszót hallanék Ezer ezüst tücsök dalát a csillogó nádason át. ”

(Takáts Gyula: Befagyott parton)

J^ikoviny Sámuel 1732-es, híres Balaton-térképezése után Krieger Sámuel lm /M térképezett ott az 1760-as években. Krieger munkája 1764-ben készült el, / Wf m a Balaton vízszintjének szabályozását célzó elképzelések mellékleteként.

JL V JL Krieger, aki a „helytartótanács hivatalos matematikusa" volt, a Balaton környéki mocsarak megszüntetésére erőteljesen csökkenteni akarta a vízszintet. Tervéhez mindenekelőtt a mélységi viszonyokkal ismerkedett meg, ezért el is készítette a tó első mélységvonalas térképét. (Ráció, Papp-Váry 1974. 73.) A körülbelül 1:104 670 méretarányú térképen olyan mélységi görbék találhatók, amelyek 1 fi és 3,5 öl (azaz 2,3 és 6,6 méter) mélységeknek felelnek meg.

1 763-at tekinthetjük annak az időpontnak, amikortól kezdődően állandóan és rendszeresen foglalkoztak az elmocsarasodott Balaton-környék rendezésével. A Balaton részben természetes úton mocsarasodott el, a természetes lecsapoló árkok feltöltődésével. Olykor azonban mesterségesen is eltorlaszolták a kivezetéseket, hiszen a kiterjedt mocsárvilág a török időkben útját állta a hódítónak, mint valami erődítmény. Csakis ezzel magyarázható, hogy a Balaton környéki kis várak, olykor igen csekély létszámú védősereggel, hosszú időn keresztül képesek voltak távol tartani a törököket. (Komár, Zalavár, Kemend stb.)

Krieger tervéről Bendefy László tanulmányában a következőket olvashatjuk.

143