Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon
A bányászat és az építészet mellett az ország természeti adottságaiból következően változatlanul sarkalatos kérdés volt a vízügy. Hazánkban a nagyobb mértékű vízépítési munkálatok a török kiűzését követően, a XVIII. század elején kezdődtek meg. „Vízimérnökeink és talajgeológusaink egybehangzó véleménye és becslése szerint az ármentesítő munkálatok megkezdése előtt a Kárpát-medencében az év nagyobbik részében vízzel volt borítva 3 987 672 katasztrális holdnyi terület, időnként ezenkívül víz alá került még 2 736 876 katasztrális hold térség, úgyhogy a víz birodalmához tartozó egész terület mintegy 6 724 548 katasztrális holdra tehető." (Fodor 1957. 5.) Figyelemmel arra, hogy a Kárpát-medence területének mintegy a fele az alföldi szintet jelenti, az a végeredmény jön ki, hogy az alföldi területek egynegyed részét víz borította, továbbá, hogy ez az egész ország területének is igen jelentékeny része volt. Ez pedig az ország legjobban megművelhető területeiből esett ki. Olykor arra is volt példa, hogy az Alföldön közlekedő só-dereglyék az út lerövidítése céljából elhagyták a Tisza medrét és szinte „toronyiránt" úsztak Szolnok felé. Igen fontos gazdasági érdek fűződött ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtassanak. A megoldandó feladatok szinte áttekinthetetlen nagysága miatt a munkálatok mégsem a Tiszánál kezdődtek. A déli határőrvidék mocsarainak lecsapolása, a Temes és a Bega szabályozása tartoztak az első, nagyobb szabású vállalkozások közé. Közrejátszott ebben az, hogy a török kiűzése után a Temesköz „Temesi bánság" néven osztrák katonai adminisztráció alá került. A katonák szolgálatában álló idegen mérnökök már 1718-ban elkezdhették a temesközi munkát, amikor a többi magyar területen még csak „álom" volt a vízi világ visszaszorítása. A szakembereket tekintve tehát itt voltak meg a személyi feltételek. A korszakban a hadmérnökök egyaránt elvégezték a katonai jellegű és a polgári természetű mérnöki munkákat. Hadmérnökök dolgoztak pl. Temesvár ostromának tervén és a vár tervrajzán, amely 1716-ból maradt fenn. (Hadtörténelmi Levéltár, Budapest. Mutatókönyv száma: 67. VII. 201. Törökkori gyűjtemény. 1500-1789. 13. doboz. 1716/1. Temesvár ostromának terve és a vár tervrajza. 2 p.; német nyelvű, eredeti. 1716. IX. 20. Mutatókönyv-oldalszám: 223.) Más adatok ugyanezekből az évekből polgári természetű mérnöki munkákról szólnak. Hadmérnökök kezdték meg a futólagos térképezést is a passzarovici béke után (1718-ban), amely munka 1725-ig tartott. A hét év alatt elkészült térképmű 1:22 000-es méretarányban hozzávetőleges tájékoztatást adott „tanyákról, falvakról, erdőkről, mocsarakról, utakról". (Irmédi-Molnár 1970. 115.) Ezek a mérnöki feladatok előzményei voltak a vizek kártétele elleni védekezésnek. A vizek kártétele elleni tervszerű, tudatos védekezésről a XVIII. századot megelőzően általában nem beszélhetünk, pedig a vízimunkálatokat hazánk vízrajzi adottságai tulajdonképpen már a honfoglalástól kezdődően indokolttá tették volna. A vízépítés hazai történetének első szakaszában, a XVIII. században elsősorban a vizek feltérképezésével foglalkoztak, hogy ezzel alapot teremtsenek a későbbi vízimunkálatok tervezé134
