Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

fészek. Két évtized múlva, amikor 1794-ben Pohorellán létesítettek egy részvénytársasági acélművet, már hasznosítani lehetett a megelőző tapasztalatok sorában a „diósgyőri gyakorlatot" is.

Diósgyőr környéke a vasgyártáson keresztül a szénbányászatban is nagy múltra tekinthet visza. 1767-ben Schöner Xavér Ferenc, majd 1769-ben Fazola Henrik kapott kutatási engedélyt, később pedig (1788-ban) Pillér Mátyás egyetemi tanár minősítette a diósgyőri szenet vasgyártásra alkalmasnak. A szervezett szénbányászati kutatás azonban jóval későbbi - átnyúlik a következő századba. (Kiss, Kiszely, Vajda 1981. 40.) A nagy mennyiségben előállított kovácsoltvas kapukhoz és kerítésekhez

40. kép. Fassola Henrik kovácsoltvas kapuja. Eger, 1760

131