Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

barokk kovácsművesség kiemelkedő művésze készítette (40. kép). (Fassola egyben a diósgyőri vasgyár megalapítója is.) Szép kivitelű kovácsoltvas kapukat készítettek a korszak monumentális főúri palotáihoz, így az Esterházy-, Balassy-, Mirbach-, Wachtier-, Grassalkovich-palotához. Fassola Henrik és tanítványainak munkásságában a vasfémekről rengeteg jól hasznosítható, gyakorlati tapasztalat gyűlt össze, amelyek akkor még természetesen nem támaszkodhattak elméleti, fémfizikai és anyagszerkezettani alapokra.

Kriston Béla „A megszállott" című regényének egyik szereplője, Schwartzkönig mérnök erről a következőket mondta Fassolának. „Sajnos, kedves Fazola uram, meg kell hogy mondjam, a vaskohászat jelen korunkban még gyermekcipőben jár. Megalapozott tudományos tézisek helyett leginkább gyakorlati-tapasztalati megfigyelésekre szorítkozik. Ahhoz, hogy előrelépjünk, elsősorban a vegyészeinek kell nagyot fejlődnie. Ha majd ott tartunk, hogy derék kémlészeink két-három százalékos eltéréssel meg tudják állapítani a vasérc és a gyártott termék összetételét, máris kezünkben lenne a vas- és acélgyártás kulcsa." (Kriston 1983. 124., 125.)

Mindez a hazai technikai kultúrában úgy függ össze a műépítészettel, hogy éppen az említett „egri építkezéseknél fellépő vashiány" vezette rá Fassolát, hogy vasművet építsen Eger és Miskolc között a Bükkben. (Kriston 1983. ló.) Az 1772-re elkészült diósgyőri vasmű, többek között Kneidinger tervezőmérnök munkája, Egerből sok érdeklődőt vonzott. A megnyitón a korszak építészei közül ott voltak Gerl és Fellner épí-39. kép. Az Epreskerti Kálvária a XVIII. század közepéről

130