Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

37. kép. A budai királyi palota nyugati irányból Mária Terézia korában

1715-ben megindult nagy munkának a másik irányítója - Johann Hölbling mellett - Fortunato di Prati kamarai mérnök volt. (Zolnay 1986. 89.)

Nagy építkezések helyszíne volt a Temesi Bánság is. A Temesi Bánság várainak, kaszárnyáinak, magtárainak és egyéb hivatali és középületeinek építésére és megerősítésére az udvari haditanács 1718 februárjában egy 300 iparosból álló transzportot indított útnak. A környék vasércteíepeinek felkutatására Schubert János bányamestert küldték ki, amint arról „Délmagyarország első vasgyárai" című cikkében írt Edvi Illés Aladár. (MM-EK. 1893. 358.)

A XVIII. század az építészetben először az érett barokk, majd a rokokó, végül pedig a klasszicizáló késő barokk (copf) stílusok korszaka. (Rados 1975. 186.) Magyarország számára a szellemi központ a szatmári béke után talán még fokozottabban Bécs lett. így az építészeti tervezők és kivitelezők sorában egyre több a német-osztrák név. Közülük néhányon szinte egész életművükkel Magyarországhoz kapcsolódtak, sőt építődinasztiák alapítói lettek. Ilyen volt a korszak egyik vezető mestere, Mayerhoffer András (1690-1771). Munkásságát dicséri Pest egyik legszebb barokk temploma, az egykori pálos templom, a későbbi egyetemi templom, amely 1736 és 1742 között épült (38. kép). Mayerhoffer egyházi építészeti munkája volt a híres úgynevezett Epreskerti Kálvária (1740-es évek) a fővárosban (39. kép). Bár példaként éppen a pálos rend építtető tevékenységét említettük, őket és a premontreieket, a cisztercitákat, továbbá a ferenceseket is megelőzve, a legnagyobb építtető rend a jezsuita rend volt.

128