Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

egész emberiség történetében is - elérkezett az ipari forradalom hajnala. Jól érzékeltetik ezt Gyulay Zoltán összehasonlító adatai: „Az újbányai tűzgép 192 ló munkáját pótolta, a lóüzem 900 Ft-os havi üzemköltségével szemben, 400 Ft üzemköltséggel."

(Gyulay 1970. 652.)

Francia-magyar kapcsolatok a XVIII. században nemcsak a haditechnika területén voltak, hanem a mérnöki munka polgári szakágaiban is. Montesquieu 1728-ban tett látogatást Újbányán és környékén, erről (és az ottani „tűzgépről", azaz gőzgépről) emlékirataiban is megemlékezett. A bányászati és kohászati szakemberek közül 1757-59-ben G. Jars tanulmányozta az észak-magyarországi arany-ezüst ércesedést és hasznosítását. (Csílcy 1986. 119.) Lyonban könyvet jelentetett meg a tapasztalatairól.

A gőzgépek alkalmazása előtt a bányavíz-kiemelő műveket lovakkal hajtották. A fordulópontot jelentő 1720-as évek után, rövid egy évtized leforgása alatt az alsó-magyarországi bányákban több gőzgépet is üzembe helyeztek.

Selmecbányán a vízkiemelés technikáját tovább javították Hell Máté Kornél fiának, Hell József Károlynak a találmányai. Hell József továbbvitte a selmeci tűzgépek működésének gondolatát, és mindenkit megelőzve rájött, hogy „a dugattyúk mozgatására nemcsak gőz, de nagynyomású víz és sűrített levegő is használható". (Faller 1953. 517.) így született meg 1749-ben a vízoszlopos gép, majd 1753-ban a „léggép". A Hell-féle léggép pontos leírását Boda Miklós és Delius Kristóf Traugott munkáiból ismeri az utókor. (Mindketten a Selmeci Bányászati Akadémia tanárai voltak.) A léggép óránként 23,5 köbméter vizet emelt fel 32 méter magasságra, vagyis a selmeci Szent- Háromság-altáró szintjére, a sűrített levegő nyomásával. A gépben a levegő komprimálásához (összenyomásához) szükséges nyomást egy vízoszlop segítségével hozták létre. Hell gépe a selmeci Amália-aknában 1769-ig működött, akkor leszerelték, de feltehetően egy másik aknában újra felépítették.

Az előbb említett Delius Kristóf Traugott a Hell-féle léggép mellett számos egyéb gépi technikai rendszert is összefoglal a munkájában. Nagy jelentőségű műve 1773-ban jelent meg „Bevezetés a bányatan elméletébe és gyakorlásába valamint a bányakincstári tudományok alaptételeinek ismertetésébe" címmel, amelyet Bécsben adtak ki. (A bányaművelést a bányászati földtant követően és az ércelőkészítést megelőzően tárgyalja.) Delius Kristóf Traugott a bányaművelésről szóló részekben rendszerezte a bányavizek elszállítására használatos erőgépeket és vízemelő munkagépeket. Ebben a kilencedik fejezetben olvashatunk szivattyúkról, vízikerekekről, állati izomerővel működő munkagépekről, gőzgépekről, vízoszlopos gépekről és a már említett léggépről (Inftmaschine).

Az előbbiekben leírt bányagépek működtetéséhez sok vízre (hajtóvízre) volt szükség. Ezt sokszor csak víztároló tavak létesítésével lehetett megoldani, amely tárolókba összegyűjtötték a környékbeli patakok és források vizét. Ezekről a tárolótavakról azt írta Delius Kristóf Traugott, hogy annál használhatóbbak, minél nagyobb méretűek.

126