Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon
és Szenicei Bárány György (1682-1757) is. Munkásságukhoz kapcsolódik a korszak egyik legnevesebb mérnökének, Mikoviny Sámuelnek a tevékenysége. Mikoviny Sámuel (1 700-1750) Jénában szerzett diplomát, és Bél Mátyás országleírásaihoz ő készített jól használható térképeket. Mikoviny Sámuel a térképkészítési módszerébe négy fontos segédtudományt vont be: az asztronómiát, a geometriát (a háromszögelést), a magnetikát és a hidrográfiát. Ezeket az „Epistola de Methoda Concinnandarum Mapparum Hungáriáé Topographicarum ad virum clarissimum Mathiam Belium" című, Pozsonyban 1732-ben megjelent munkájában foglalta össze. Az asztronómia (csillagászat) eredményeinek alkalmazásánál táblázatokat, műszereket használt, köztük De la Hire- és Würzelbauer-féle táblázatokat, valamint háromlábú szétszedhető rádius-kvadránst. A geometria felhasználásánál írta róla Irmédi-Molnár László, hogy „Állomásokul kiválasztja a hegyek magasabb csúcsait, várak, városok tornyait és mindig olyan helyeket keres, ahonnan teljesen szabad kilátást nyerhet. A megfigyelőhely kiválasztása után állítja fel műszereit és kezdi meg gondos méréseit. A saját állomáshelyéről irányoz a már előre kiszemelt pontok felé, s megméri az állomás vonala és az álláspont helye között adódó szögeket. Minden pont fekvését több állomásról figyeli meg s munkájával csak akkor elégszik meg, ha az irányvonalak pontos metszést adnak." (Irmédi-Molnár 1930. SOJA pontosságra törekvés ilyen mértéke akkoriban ritkaság volt, hiszen a térképek egy része geometriai alapozás nélkül készült, sőt készítettek térképeket „mások elbeszélései", élménybeszámolók alapján is. A magnetikai alap Mikovinynél az iránytű használatát jelentette, a hidrográfia pedig ugyanezt a folyami hajózásban. „... a folyó kanyargásait követő hajó (csónak) útja és az iránytű elhajlása közötti szögeket pontosan feljegyezte, hogy így a folyó valódi futási irányát megállapítsa. A folyón lefelé haladó hajó gyorsaságának lemért idejét szintén felhasználta a távolság megállapítására, ami az egy perc alatt befutott utak összegéből adódott. Azonban figyelembe véve, hogy a hajó futása az egy perc alatt nem egyenletes, a kapott eredmények szélső értékeinek középarányosát veszi végső és helyes adatnak." (Irmédi-Molnár 1930. 81.) Mikoviny, a magyar tudományos kartográfia első művelője és az első pontos méréseken alapuló felvételek készítője meg kellett hogy küzdjön némi hitetlenkedéssel is. Bél Mátyáshoz írt levelében egy helyen ezt olvashatjuk. „Sunt, quod TUTE nosti, haud pauci, qui impeditum opus credant, & Hungaro homini, propemodum inexsuperabile." - „Mint Te magad is jól tudod, nem kevesen vannak, akik azt hiszik, hogy akadályok gördültek e munka elé, és hogy magyar ember ezt a művet csaknem képtelen véghezvinni." (Mikoviny 1732. 6., 7.; Hrenkó 1984.) A további latin szöveg arról tanúskodik, hogy a kételkedők ellenében Mikoviny mégis bízik abban, hogy a közös Bél-Mikoviny-vállalkozás sikerülni fog. Bél Mátyás terve az volt, hogy Magyarország megismertetését közigazgatási egységek szerint, azaz vármegyénként valósítsa meg. Munkásságának tervezete nyomtatásban 1723-ban 117
