Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon
jelent meg. (Csóka 1942. 9.) Bél, Szeniczei Bárány, Mikoviny életének évtizedeiben azonban a pietizmus már túljutott delelőjén, beletorkollott egy lényegesen nagyobb és kiterjedtebb szellemi áramlatba, a német racionalizmusba. Az evangélikus lelkész Bél Mátyás a hallei tanulmányok után, itthon a besztercebányai iskolában, majd a pozsonyi gimnáziumban fejtett ki igen értékes pedagógiai tevékenységet. Személyiségének jelentőségét az is mutatja, hogy fiatalabb kortársának, Horányi Eleknek „Memoria Hungarorum" című tudománytörténeti lexikonjában terjedelmes rész tartalmazza Bél életművét. (Magyarok a ... 1986. 33.) Halléban adott elő fizikát és matematikát a magát mindig magyarnak valló Segner János András (1704-1777), akinek munkásságát számon tartja az egyetemes tudomány- és technikatörténet. (Segner sírja is Halléban van. Tudományos tevékenységének egy része Jénához, Göttingenhez, Debrecenhez fűződik. Szülővárosa Pozsony.) Jénában elsősorban orvosi tanulmányokat folytatott, orvosdoktori diplomáját is ott szerezte. Később fordult a figyelme a fizka és a matematika technikai alkalmazásai felé. „Nevét az oldalnyomás reakcióereje által hajtott gép ötlete (1 750), az ún. »Segner-kerék« tette ismertté. Az elv már az ókorban is ismeretes volt (Heron), ő azonban nemcsak felvetette az ötletet, hanem elvégezte az első számításokat is az erő és az ellenállás, azaz a hatásfok nagyságára nézve." (Nagy 1989.) Segner „gépépítését" tehát nem csupán az empíria irányította, hanem tudományos háttér állt mögötte - ezért tarthatja őt a mai kor modern eszközöket alkalmazó, tervező gépészmérnöke szakmai előfutárának. Gépének működési elvét Segner a tényleges kivitelezés előtt, 1747-ben már ismertette, és ez is az elméletileg megalapozott tudatos tervezőmunkát sejteti. Erőgépét a Göttingen melletti Nörtenben egy olajmalom munkagépének hajtásához megépítették, és üzembe is helyezték. A magyarországi felhasználás - elsősorban a bányászatban - későbbi. Itthon 1819-ben a hodrusi bányában építették meg a nagy teljesítményű Segnerkerekek egyik korai példányát. Tervezője valószínűleg Kempelen Farkas volt. (Vajda, Oszetzky, Szabadváry 1981. 270.) Hodrusbánya a régi Hont vármegye területén, Selmecbánya közelében fekszik. Itt, az ősrégi bányavidéken még a XIX. században is érdemes volt egy olyan jelentős beruházást végrehajtani, mint amilyen a Segner-kerék felállítása, mert még mindig számottevő arany-, ezüst-, ólom- és rézkészleteket lehetett feltételezni. A Segner-kerék működési elve a ma reakciós vízturbinaként működő és ismert erőgépekben él tovább. A hasznos ismeretek század eleji fokozatos terjedése szerény mértékben megmutatkozott a könyvkiadásban is. 1710-ben adták ki Nagyszombatban azt a könyvkatalógust (Catalogus librorum 1710), amely nyelvenként csoportosítva tartalmazza csaknem négyszáz könyv címét. Közöttük (kis számban ugyan, de mégis) található néhány mű, amelyek mérnökök számára tartalmaztak hasznos ismereteket. (Például: „Arithmetica practica Generalis".) A korszak népszerű, gyakorlati számtankönyveinek szerzője, Menyői Tolvaj Ferenc munkáival jelentősen segítette a mérnöki gyakorlatot, több praktikus számítási tanács közreadásával. Tolvaj az 1706-os művében oldalakon keresztül 118
