Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban

A tábornoki rangban szolgáló hadmérnök, Ali Portu Szigetvár ostrománál esett el, mint ahogyan azt Istvánffy Miklós, a XVI. század történetírója rögzítette. (Horváth 1970. 7.)

A magyar-török várháborúk igen kiterjedt és nehéz katonai műszaki feladatokkal jártak együtt. A török seregeknek általában igen tehetséges és szakmailag jól felkészült hadmérnökei voltak. Ilyen volt Ali Portu is, aki valószínűleg a törökök számára kulcsfontosságú, híres eszéki hidat tervezte és építette. A létesítmény fontos szerepet játszott a mohácsi katasztrófában. Erről 1526-ból Evlia Cselebi a következő sorokat hagyta hátra. „Fejedelmi parancsra azután tengernyi katonaság gyülekezett össze Eszék váránál, melyet három nap alatt egész alapjáig a földdel egyenlővé tettek. Azután Ibráhim pasa szerdár a 932. évi Zil-káde (kezdete: 1526. augusztus 9., vége: 1526. szeptember 7.) hónapban az egész muzulmán sereget a Dráva folyón csapatonkint átszállította s néhány ezer rájának szolgálatával hat nap alatt egy erős fahidat készített, amelyen a magyarországi hadjáratokra a muzulmán csapatok mind keresztülmentek. Mikor Szulejmán szultán a mohácsi csatára menet e hídon keresztülment, császári parancsára a hidat szétvágták s a hadseregtől így a visszavonulás reményét elvették, valamennyien tehát elszántan harcoltak a mohácsi mezőn..." (Evlia Cselebi 211.) A szomorú következmény ismert a történelemből. A stratégiai szempontból rendkívül fontos eszéki hidat és várat azután a törökök ismét felépítették, gondosan karbantartották és nagy erőkkel őrizték. Az eszéki híd méreteire vonatkozóan minden bizonnyal túlzó Evlia Cselebinek az az állítása, miszerint az egyik hídfőtől a másikig teljes két órába telik az utazás. (A hidat azonban a partok ingoványos és süppedős részein is tovább vezették egészen addig, amíg a teherbíró talajt el nem érték.) A tölgyfa cölöpök szemléletes leírásánál azt találjuk, hogy azokat csak két ember tudná átkarolni. A híd közepén annak egy darabja csigán felhúzható volt, itt szedte a várkatonaság a „jövő-menő kereskedőktől" a vámot. A két kocsinyom szélességű híd korlátain kívül kétoldalt (feltehetően konzolos tartókra szerelve) gyalogossávokat alakítottak ki. (Evlia Cselebi 220., 221.) Ilyen konzolokra szerelt sávokkal bővítik a XX. század utolsó évtizedében a bajai Duna-hidat is. A törököknek stratégiai fontosságú eszéki hidat Zrínyi Miklós hadvezér semmisítette meg 1664-ben, hogy ezzel elvágja az ellenség utánpótlási vonalát.

Zrínyi Miklós eszéki hadművelete kapcsán V. Molnár László a híd paramétereit az alábbiakban adja meg. „A Dráva több ágát átívelő, mintegy 6 km hosszú és kb. 9 m széles (a szemtanúk szerint 4 szekér haladhatott rajta egymás mellett) hatalmas fahíd lerombolása azonban nem volt könnyű feladat. Ezért a környékről Zrínyi nádkötegeket hordatott a befagyott Dráva jegére, majd meggyújtotta azokat, s így 48 óra alatt szinte hamuvá perzselődött a hatalmas faépítmény. Mire a nagyvezér odaért, már csak a vízből kimeredő csonka, üszkös tartóoszlopok látszottak ki." (V. Molnár 1987. 124.) Ugyancsak ebben a hadjáratban több Dráva menti vár került magyar kézre. A felégetett eszéki híd helyén azután a törökök viszonylag rövid idő alatt új átkelési lehetőséget

107