Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban

teremtettek, de Zrínyi tette így is nagy jelentőségű volt. A sikeres hadjárat mégis a törökök számára előnyös vasvári békébe (1664) torkollott, ami Zrínyit érthető módon szembefordította a Habsburgokkal.

Kiemelt jelentőségű műszaki létesítmény volt a XVI. és a XVII. században az a hajóhíd, amely Pestet és Budát kötötte össze. A híd feltehetően 1556-ban már készen állt. (Gáli 1984. 20.) A XVII. század első évtizedéig azonban több alkalommal is károsodás érte a tartó hajókat. A törökök minden esetben nagy igyekezettel helyreállították, míg végül a kiürítéskor, ló86-ban ők maguk gyújtották fel.

A híd szerkezetében a hajók számát az egyes források többféleképpen (23, illetve 70) állapítják meg. Nem biztos, hogy ellentmondásról van szó, hiszen nagyon valószínű, az egyes átépítések alkalmával a hajók számának változása. A török kornak ez a hajókra szerelt átkelő alkalmatossága mintegy 140 évig állt fenn. Buda visszafoglalása után az időközben elpusztult hajóhidat nem állították helyre, hanem repülőhidat készítettek, amely Möller Vilmos bécsi ácsmester nevéhez fűződik. A repülőhídnál a kompot egy hosszú kötélen át a folyó medrében rögzített horgonyhoz kötik.

A kompnak a két folyópart közötti úszását nevezték némi túlzással „repülésnek". A híd elnevezést pedig onnan kapta, hogy a komp tulajdonképpen egy kettős hajótestből és az azokat áthidaló fedélzetből állt, mintha az a hajóhídnak egy szakasza lett volna. „A repülőhíd működésének elvét úgy szemléltethetjük, hogy összehasonlítjuk egy, a térben, súlypontja alatt, tehát labilison felfüggesztett tárggyal. Ahogy a felfüggesztett tárgyra hat a gravitáció és billenti el egyik vagy másik irányba, úgy sodorja a folyó árja a vízen úszó komphajót, melynek felfüggesztési pontja az a pont, ahol a hosszú kötél a komphoz van erősítve. Ebből a helyzetből a víz sodra jobbra vagy balra kitérítheti, aszerint, hogy merre kormányozzák, illetve melyik part felé akarnak hajózni." (Morvay 1972. 148., 149.) A Rosenfeld-féle Duna-térkép tanúsága szerint a repülőhíd kikötőhelye a budai oldalon a Rudas fürdő környékén lehetett.

Repülőhíd nemcsak Buda és Pest között közlekedett, volt ilyen átkelési megoldás Pozsonyban és Komáromban is. Möller Vilmos, a repülőhíd valószínűsíthető feltalálója, az első ilyen átkelőszerkezetet 1676-ban építette. (Morvay 1972. 148.)

A török technikai létesítményekkel való kapcsolat miatt ebben a fejezetben emlékezünk meg egy nem török származású, sőt éppenséggel a törökök ellen harcoló technikai szakemberről. A XVII. század végén és a XVIII. század elején nagyon értékes magyarországi vonatkozásai voltak a korszak egyik legtehetségesebb mérnöke működésének. Az 1658-ban Bolognában született Luigi Ferdinando Marsigli (luídzsi ferdinando marszilji) a század végén Győr várában szolgált, majd többévi fogság és hányattatás után Buda török alóli felszabadításának egyik irányítója lett. Még a nagy ostrom előtt, 1685-ben kezdte meg (és folytatta 1695-ig) távcsöves megfigyeléseit, majd társával, Joh. Christoph Müllerrel helymeghatározásokat, sőt mágneses méréseket is végzett. (Vajda, Oszetzky, Szabadváry 1981. 268.)

Egy XVIII. századi technikatörténeti könyvben találkozhatunk Marsigli régészeti-108