Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban

5. A török hódítók technikai létesítményei.

Technikai alkotások, mérnöki munkák Buda visszafoglalásának korából

„Hertelen szekereseket ragadák,

Túl az másik végit hídnak levágák. Mert hogy általjőnek - igen gondolják, így utókat egymástól elszakasztják."

(Szőlősi István: Szénán basa megveretése) (1598 körül)

„A vén hassa szerencsés ember vala, Hadakozat dolgába tudós vala, ...”

(Töke Ferenc: Sziget ostromának históriája 1556)

^^^uda 1 541 -ben történt elfoglalása után az ország középső részén, a hódoltság területén a török állam rendezkedett be, másfél évszázadig tartó uralomra. A m török berendezkedés első állomásai Esztergom, Székesfehérvár, Pécs, Siklós, Simontornya, Hatvan, Nógrád voltak. A török építkezési emlékek, a teljesség igénye nélkül, az alábbi fő építménycsoportokat jelentették: dzsámik, minárék, türbék, árucsarnokok (bedesztánok), derviskolostorok, medreszék (tulajdonképpen török iskolák a dzsámik mellett), fürdők, paloták (szerájok), várak és egyéb hadi építmények, lakóházak (36. I<ép).

A legtöbb magyarországi dzsámi a XVI. század második felében épült, jellegzetes félgömbkupola lefedéssel és négyzet alaprajzzal. Azok a dzsámik, amelyeket nem újként építettek, rendszerint keresztény templomok átformálásával alakultak ki. (Cerő 1976. 5.) Ilyenkor a harangtornyot használták fel minárénak (karcsú, magas torony), általában úgy, hogy fából körerkélyt építettek rá. Ha a régi torony alkalmatlan volt, akkor kőből, téglából vagy fából újat építettek.

A türbék kupolával fedett, kisméretű, török sírépítmények voltak. (Ilyenek a budai Gül baba-türbe és a pécsi Idrisz basa-türbe.) A nagyméretű, kupolákkal fedett árucsarnokok (bedesztánok) a nagyobb városokban épültek a kereskedelmi élet céljaira, főképpen az értékesebb árucikkek árusítására. Ilyenből Budán is csak egy épült. Hason-102