Nagy Ferenc: Ezerszáz év üzenete. A magyarok cselekedetei és nagyjai a tudomány és technika történetében (Budapest, 1996)

A magyarok cselekedetei és nagyjai a tudomány és technika történetében - Történelmi léptékű társadalmi tanulás

másik két tájtípus jelenléte. Bárhonnan vándorolt be ide egy nép, semmiképpen nem boldogult a megszokott gazdálkodással. Az állattartóknak több szántóföldet kellett törniük, a földművelőknek több állatot kellett tartaniuk, mint addig.

De még ez sem volt elég a meggyökerezéshez, mert a Kárpát-medence még egy egészen különleges sajátosságot is tartogatott meglepetésül a bevándorlóknak, éspedig a viszonylag száraz éghajlat ellenére igen nagy vízbőséget. A hegykoszorú övezte medence különböző részein egy időben lehetett aszály és árvíz. A Kárpát-medence belsejének mintegy harmadát az év nagyobb részében vízzel borított ártér foglalta el.

Ebből az utóbbi kétszáz év folyamán a vízszabályozással mintegy 2,5 millió hektárnyi szántóföldet nyertek, többet mint a Németalföldön, Angliában, a Po és a Loire völgyében együttvéve. E nagyszabású víztelenítés előtt azonban ezen a hatalmas vízjárta területen sajátos ártéri gazdálkodás alakult ki.

Ennek a tevékenységnek nemcsak a gazdag halfogás volt az eredménye, hanem a friss vízzel ellátott holtágak szigetein folytatott földművelés és állattartás, valamint gyümölcstermesztés. Az ártéri gazdálkodás egész Európában ismeretlen, sokoldalú vízhasználatot és viszonylagos jólétet biztosított.

Ez a részben pásztorkodó, részben földművelő és halászattal kiegészülő gazdálkodás tette lehetővé a magyaroknak, hogy a Kárpát-medence sajátos viszonyaihoz úgy alkalmazkodjanak, ahogyan az addig egyetlen bevándorló népnek sem sikerült.

Ez az alkalmazkodókészség történelmi léptékű tanulási folyamat eredménye, amely Ázsiától Közép-Európáig, közelebbről az Lírai hegység nyugat-szibériai oldalán levő őshazától a Kárpát medencéig való több évszázados vándorlásában alakult ki. Ennek során őseinknek igen változatos életfeltételek között kellett helytállniuk, váratlan veszélyekre kellett felkészülniük. Ezért létfontosságú volt a jó tájékozódás, a leleményesség, magát a legváratlanabb helyzetekben is feltalálni tudás, a nyitottság minden újra, minden változásra, egyszóval a kreativitás és kooperativitás. A népvándorlás során alakultak ki a megmaradáshoz, az életrevalósághoz szükséges alapvető tulajdonságok: intelligencia, rí igái másság, tolerancia.

A magyarok hosszú útjukon sokféle néppel érintkeztek, keveredtek, azoktól sokat tanultak, saját kultúrájukat továbbfejlesztették és multikulturális műveltséggel érkeztek Közép-Eli répába. A régészeti leletek tanúsága szerint nagy mesterségbeli tudású, igen képzett nyergeseik, íjasaik, szíjgyártóik, fegyver műveseik, kovácsaik, ötvöseik voltak. A honfoglaláskori tarsolylemezek mutatják, hogy milyen műszaki tudással, kézügyességgel és művészi formakinccsel rendelkeztek.

Hasonlóan gazdag ismeretekkel bírtak a tájékozódásban használt csillagászat, a haszonnövények termesztése, a lovak mellett a szarvasmar20