Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Kerekek karimával

üresebbé vált. Kancellárja 1771-ben megpróbált rendet teremteni, és a francia parlament nem éppen feddhetetlen tagjait sorra börtönbe csukatta. Megbukott az a miniszter is, aki a gőzkocsi tervét támogatta.

Csak a szalonokban pezsgett tovább a könnyed társasági élet. Az arisztokrata hölgyek csodálkozva lapozgatták az angol The Ladies' Magazine 1771. áprilisi számát, amelyben a világon először színes nyomtatott divatkép jelent meg egy könnyű tavaszi ruháról. Néhány hónap múlva szömyülködve tárgyalták, miként öklelte föl a bika több ezer néző előtt az egyik spanyolországi arénában Jósé Cándido Expositót, a szegény matadort. Ha arról is hallottak volna, hogy Angliában egy James Watt nevezetű úriemhogy a gőznyomás újra az eredeti szintre emelkedjék...”

A hadsereg mégis látott fantáziát a gőzvontatóban, hiszen ezzel rengeteg lovat és lóerőt lehetett megtakarítani. Megszületett tehát a döntés, hogy építsék meg a gőzkocsi nagyobb méretű változatát. 1770 áprilisában meg is rendelték a hengereket és a dugattyúkat a fővárostól messze keletre fekvő Strasbourg egyik rézműves-műhelyében, az új kocsi váza és kerekei pedig a párizsi Arzenál (a fegyvertár) bognárműhelyében készültek. Cugnot azonban nyugtalan volt.

XV. Lajos már régóta csak névlegesen gyakorolta a hatalmat, fényűzés és pompa vette körül, holott az államkassza egyre

83

Szegény Cugnot hiába próbálta megfékezni járművét, az elszabadult masina a párizsi Meudon parkban végül egy kőfalba ütközött. A történetnek az a szépséghibája, hogy egyetlen hiteles korabeli feljegyzés sem tesz említést róla