Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Kerekek karimával
hatásosak a törvények. 1753-ban például azt is előírták, hogy a vámutakon legalább 22,5 cm széles kerekű szekerekkel szabad csak haladni. Abban reménykedtek, hogy a megrakott alkotmányok így nem nyomódnak olyan mélyen az út felületébe, tehát nem is tesznek benne akkora kárt. Nem csoda, hogy aki csak tehette, lóháton járt. libben a században a közlekedés igazi i-kjelképe nem a postakocsi és nem a magánhintó volt, hanem a ló. De ez nem volt éppen olcsó mulatság. Egy hátaslóért egy átlagos munkásnak 1-3 évig kellett dolgoznia, és a négylábú “járgány” hetente annyit fogyasztott, mint amennyit egy munkás ezalatt megkeresett. A gyárak szürke népe gondolni sem mert a lóra, hiszen kiette volna az állat az ámyékvilágból. Ezt a luxust csak az arisztokraták és a magas beosztású állami tisztviselők engedhették meg maguknak, akik a póméppel csak “magas lóról beszéltek”, de ha netán valamilyen kereskedelmi ügylet során tönkrementek, akkor bizony belőlük is földönfutó” lett. Voltak ugyan rendszeres postakocsijáratok, de az utazás legalább olyan drága volt, mint manapság a repülés. Ha egy munkás Londonból Manchesterbe akart utazni, egyévi fizetése ráment erre a kis kiruccanásra, A megrakott szekerek alatt szakadékszerűen vágódtak be az utak a löszvidékeken, a lezúduló esővíz pedig ezeket még jobban kimélyítette. Jan Brueghel festménye idilli módon ábrázol egy ilyen árnyas erdei utat 80