Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Gyapotot a gépekbe!

Párizs és London szenzációja 1783-ban a sak­kozó török volt. Játék előtt azonban sohasem nyitották ki egyszerre az asztal összes ajtaját és fiókját, ahogyan a képen látszik, mert ak­kor hamar kiderült volna a turpisság, hogy ember rejtőzik benne rekes” forgó gőzgép, hamarosan jelentkez­tek a fonodák is. Watt ekkor írta rémülten Boultonnak: “Kérem, ne nagyon törekedjék megrendeléseket szerezni pamutfeldolgozó malmoktól (azaz gyáraktól), mert úgy tu­dom, oly sokat állítanak fel Észak-Angliá­­ban, hogy lassacskán túl sok lesz belőlük...” Watt ekkor még nem ismerte fel, hogy itt sokkal többről van szó: az ipari fejlődés két szála fonódik össze, amely egymást erősíti! Több fonoda épül, ha több forgó gőzgép ké­szül, még több gőzgéppel pedig még több textilgép léphet működésbe olyan távoli vi­dékeken is, ahol csak a kutakban van egy kevéske víz. Az európai kontinens is a változások ko­rát élte, de itt csak az uralkodók próbáltak új módszerekkel, felvilágosult fejjel lazíta­ni az évszázados kötöttségeken. Mária Te­rézia halála után az ifjú II. József vette kéz­be a Habsburg-birodalom irányítását, és ta­lán ennek is köszönhető, hogy 1782. de­cember 4-én a Magyar Hírmondóban rövid tudósítás jelent meg Kempelen Farkasról, akinek sakkozó automatája már közismert volt. “O Felsége Kegyelmes engedelme mellett külső országokra, nevezetesen Franczia és Anglia országok Székes fő-vá­rosaiba meg-indult.” Jól jött egy kis látványosság Londonban. Különösen azoknak, akik az üzleti gondok után kikapcsolódásra vágytak. Mert gond az volt elég. A textiliparban például már fo­nalbőség volt, de most meg a szövőszékek nem bírták a tempót. A gyorsan pergő, ele­gáns fonógépekhez képest a rozoga masi­nák szinte ősvilági monstrumok voltak. A textilipar újabb feltalálóért kiáltott! E'< dmund Cartwright, a nottinghami lel­kész úgy csöppent bele a gépesítés ro­hanó áradatába, mint Pilátus a krédóba. 1784-ben “néhány manchesteri úriember­rel” arról beszélgetett, hogy ha Arkwright újabb szabadalmai nemsokára lejárnak, olyan gyorsan elszaporodnak majd a fonó­gépek, hogy szükségessé válik egy gépi szövőszék megszerkesztése. Cartwright így emlékezett erre: “A jelenlevők egyértelmű­en úgy vélték, hogy ez a probléma megold­hatatlan. A felsorolt érveket nem értettem, A nottinghami lelkész első szövőgépe. Kez­detnek nem volt rossz, de Cartwright "otrom­ba" szerkezetnek tartotta, mert "két markos ember erejét igényelte, hogy rövid ideig mű­ködhessen" 72

Next

/
Thumbnails
Contents