Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Gyapotot a gépekbe!
A 18. század elején is ugyanolyan volt a szövőszék, mint ez a száz évvel későbbi szerkezet. A megfelelő nyüst például akkor emelkedett föl, amikor a takácsmester a lábával lenyomta a "lábítót" gondtalansággal együtt kibontakozott lassan a rokokó légiesen könnyed, kifinomult stílusa is, melyet a lebegő csipkék és a simogató selymek divatja kísért. A tenger óriásai, a bálnák is ennek a szépségnek az oltárán múltak ki, mert egy holland hajóstársaság kizárólag azért hajszolta az ártatlan víziemlősöket, hogy “halcsontot” szállíthasson merevítőpántnak a hölgyek harang alakú selyem alsószoknyáihoz. És még a mechanika is az élet szépségét szolgálta: a szalonok asztalkáin aranyozott órák, mulatságos automaták, míves zenélődobozok zümmögtek és csilingeltek. Ki törődött azokkal az otromba masinákkal, amelyeket a szigetországban valami Newcomen nevű ember tervezett, és a tűz erejével szivattyúzták a vizet az angol bányák mélyéről? Az eltérő társadalmi igények a feltalálókat is ellenkező irányba lendítették. Amikor a kontinensen 1725-ben megjelent az első Newcomen-gőzgép a mai Liége közelében, ugyanakkor állt elő a francia Basile Bouchon is egy elképesztő találmánnyal. Elkészítette a világ első automata szövőszékét, amelyben lyukkártyák vezérelték a nyüstemeléseket a vetülékfonalak átbújtatásához. Szövőszék... nyüst... vetülék... Furcsa, födon szavak, amelyek egy letűnt világ emlékét őrzik. A szövőszék akkoriban szinte természetes bútordarab volt a falusi házakban. Nem lehetett elmenni az üzletbe kész ruhát venni, mert se ilyen üzletek, se kész ruhák nem léteztek. A családok önellátóak voltak, és rendszerint az asszonyok fontak-szőttek. A szövés művelete azóta sem sokat változott: a láncfonalak egymással párhuzamosan futó szálai közé keresztszálat kell behúzni - a vetülékfonalat. De nem mindegy, milyen sorrendben bújik át a vetülékfonal a láncfonalakon. Ehhez a láncfonalak egy részét fölfelé, egy részét lefelé kell feszíteni. így keletkezik oldalról nézve a rombusz alakú szádnyílás, ebben fűt végig minden emelés után a fonalorsót rejtő vetélő. Hogy milyen sorrendben emelkedjenek és süllyedjenek a hosszanti szálak, erről gondoskodik a függőleges irányban mozgó fonalemelő nyüst. A francia Bouchon éppen azt találta ki, hogy a mintaszövés azzal automatizálható, ha egy lyukkártyára esnek rá sorban a láncfonalakat tartó nyüstpálcák végei. Amelyik alatt nincs lyuk, az felemelve tartja a láncfonalat, amelyik alá lyuk kerül, az lefelé feszíti a fonalat. Bouchon remek mechanikus volt, gépe valójában messze megelőzte korát. 62
