Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Szikrázó egek és emberek

Részlet Voltának a Royal Societybe küldött ábráiból. A fémlapok jelei: A = ezüst, Z = cink. Még nem értette galvánelemeinek működését, mert a két érintkező fémet tekintette alapegységnek. A csészesorhoz és az oszlopokhoz például fölöslegesen rakta hozzá a szélső csészéket és az ezüst-, illetve a cinklemezt. Minthogy ezeknek a galvánelemeknek a pozitív pólusát az ezüst, negatív pólusát pedig a cink alkotja, a látszat ellenére a csészesor negatív pólusa baloldalt, a pozitív pedig jobboldalt van (Fig 1.). Ugyanígy az első korongoszlop a negatív pólus (Fig 2.)

másik táborban viszont egyre nagyobb figyelemmel fordultak a fémek felé, és azt állították, hogy ezek a “nem elektromos” anyagok okozzák az állati szervezetben kimutatható elektromos jelenségeket.

Egyesek még a fájdalmas kísérletektől sem riadtak vissza. John Robison professzor például, aki annak idején a gőzgépekről csevegett James Watt-tal, most már az edingburghi egyetem természetfilozófiatanáraként 1793. májusában így írt egy kollégájának saját kísérletéről: “Ollóval levágtam ujjamról a körmöt, és leszedtem egy jelentékeny darabot a vastag bőrből, úgyhogy szivárogni kezdett a vér a seb közepéből. A cinket idetettem, egy nagy felületű ezüstöt pedig a nyelvemre. Minden esetben, amikor a fémeket érintkezésbe hoztam, nagyon éles bizsergést éreztem a sebben.”

1794-ben már világosan látszott, hogy Galvani tévedett. A londoni Királyi Társaság éppen ezért adományozta Volta professzornak a legmagasabb kitüntetést jelentő Copley-érmet, elismerve a galvanizmus terén végzett vizsgálatait. Sir Joseph Banks, a társaság elnöke egyebek közt ezt mondta ekkor: “Galvani professzor kísérletei, amíg nem fűzött magyarázatot hozzájuk Volta professzor, sok tudós fejet túlságosan elbűvöltek és bizonyos fokig talán össze is zavartak Európa számos részén...”De most már a legtöbb tudós számára világos volt, hogy Galvani hol követte el a hibát: az állatokban levő villamossággal magyarázta az összerándulásokat, holott az izmok csak érzékeny elektroszkóp módjára működtek.

Volta azonban nem elégedett meg a cáfolattal. 1797-ben már teljes energiájával a fémek villamos tulajdonságait kutatta. Abból a megfigyelésből indult ki, hogy ha két fémrudat összeérint, akkor a rudak szabad végein egymással ellentétes előjelű villamos töltések jelennek meg. Ma már tudjuk, hogy Volta is téves nyomon indult el! Két különböző fém egyetlen rúddá összerakva nem hozhat létre villamos feszültséget, más szóval: potenciálkülönbséget. Csakhogy az összeérintett rúdvégek között mindig van egy parányi légnedvesség. Volta tehát onnan indult el, ahová végül megérkezett!

Nem volt könnyű dolga, hiszen ezeken a “nem elektromos” anyagokon csak rendkívül érzékeny elektroszkópjával tudott kimutatni valami kis villamos töltést. Mindenesetre ezeket az “elsőrendű vezető-57