Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Szikrázó egek és emberek

Az évszázad legnagyobb villamossági felfedezése volt ez a rozoga Volta-oszlop, az "örök életű" leideni palack

két” most már feszültségkeltő tulajdonságuk révén rangsorolta, és kipróbálta, milyen párosításban a leghatásosabbak. Azután ugyanezeket a vizsgálatokat kiterjesztette a “másodrendű vezetőkre”, a folyadékokra és különféle savak vizes oldataira is. Ez volt a szerencséje! Elméletileg most már olyan “láncokat” tudott összeállítani, amelyeknek végein egyre növekedett a feszültségkülönbség - mindenféle dörzsölés nélkül! Arra is rájött, hogy akkor éri el a legjobb eredményt, ha két fém közé beiktat egy folyadékos vezetőt.

Volta először sorba rakott csészékből készített villanyelemet, majd még tömörebb változatot dolgozott ki. Két különböző fém egy-egy korongja közé savval átitatott papírkorongot helyezett, és ezekből a hármas egységekből oszlopot épített. Nem kis meglepetéssel tapasztalta, hogy minél magasabb az oszlop, annál nagyobb a telep feszültsége. De ami a legcsodálatosabb volt számára: ez a telep folyamatosan termelt áramot. Történelmi nevezetességű fölfedezéséről, az érintkezési elektromosságról 1800. március 20-án terjedelmes beszámolót írt a Royal Society elnökének, Sir Joseph Banksnek. Micsoda levél volt! Higgadt hangját is átüt a tudós lelkesedése: “Hosszú hallgatás után, melyet nem is igyekszem mentegetni, van szerencsém közölni Önnel és Ön útján a Királyi Társaság-Miután Volta elküldte levelét a londoni Királyi Társaságnak, nyugtalanul várta a híreket, hogy az angol tudósok miként értékelik felfedezését. A rajz nem sokkal a professzor halála után készült: kezében a jelképes kezdet, mögötte a diadalmas befejezés

58